A konfliktus-aktív fázis

2021. ápr. 21. | Alapozó, Tanfolyam, Természettörvények

Dr. Ryke Geerd Hamer a második természettörvény felfedezésével rámutatott arra, hogy a természet a túlélésünk érdekében 2 fázisból álló értelmes biológiai különprogramokkal látott el minket.

Mint ismert: az értelmes biológiai különprogramot egy biológiai konfliktus (DHS) indítja el, amelynek 3 kritériuma van:

  • drámai,
  • váratlan,
  • magányosan átélt.

Az első fázisban fokozott stresszállapotban, ún. “turbóüzemmódban” dolgozik a szervezetünk a biológiai konfliktusunk biológiai megoldásán.

Abban a pillanatban pedig, amint megoldódik vagy tárgytalanná válik az adott biológiai konfliktusunk, kezdetét veszi az értelmes biológiai különprogram második fázisa, melynek során az érintett szervben automatikusan elindul a regeneráció.

Ismerkedjünk meg most a konfliktus-aktív fázissal!

A DHS pillanatától kezdve a vegetatív idegrendszer automatikusan, akaratunktól függetlenül kapcsol át tartós stresszállapotba – tartós szimpatikotóniás állapotba -, és minden erőnket mobilizálja annak érdekében, hogy megoldjuk a biológiai konfliktusunkat.

A biológiai konfliktus pillanatától kezdődő értelmes biológiai különprogram az agy-lélek-szerv szintjén szinkronban, mindhárom szinten zajlik.

Nézzük meg, mi történik a lélek szintjén!

Tegyük fel, hogy a gyermekemmel sétálok az utcán, aki egy óvatlan pillanatban kiszalad az útra és baleset éri.

Ha ezután odalép hozzám valaki, és megkérdezi, hogy mi a véleményem az aznapi időjárásról, természetesen nem állok le vele csevegni erről.

Érthető módon kizárólag a gyermekemmel vagyok elfoglalva.

Zaklatott vagyok, csak erre az eseményre tudok gondolni, csak erről tudok beszélni, és az érzelmi megnyilvánulásaim is a történteket tükrözik.

Éjszaka minden bizonnyal álmatlanul és rémképekkel magam előtt vergődöm. Ha egy kicsit alszom is, akkor az álmaim is többnyire a megrázkódtatásomról szólnak.

A gondolati és érzelmi megnyilvánulásaink a biológiai konfliktusra adott természetes reakciók – és nem okai a testi-lelki elváltozásainknak.

A “negatív” gondolatok és érzések nem a “negatív” események, betegségek okai, illetve nem azok “bevonzásáért” felelősek, hanem a velünk történtek természetes következményei!

Egy elváltozásnak nem oka pl. a “megcsalástól való félelem”, a “veszteségtől való félelem”, az önbizalomhiány vagy a harag. A félelem, az önbizalomhiány, a harag, a szomorúság egy következmény, ami egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt pillanat (DHS) után jelentkezik!

Mindennek a fordulópontja a DHS – ez az a pillanat, amitől minden megváltozott. A DHS óta a fentebb felsorolt érzelmi állapotaink, gondolati köreink jellemeznek minket. Nem az érzelmeket kell megmagyarázni, semmissé tenni és oldani, hanem egy olyan tapasztalásra kell szert tenni, amely által tárgytalanná válik a biológiai konfliktus. Ha tárgytalanná válik a biológiai konfliktus, a “negatív” érzések és gondolatok tovaszállnak – nem lesz okuk itt lenni többé, hiszen a céljukat elérték.

Érzéseink és gondolataink az automatikus túlélési válaszaink hajtóerejei, nem pedig “negativitás”, amit praktikákkal kell eltüntetni. Az érzéseink és gondolataink segítenének abban – ha hagynánk -, hogy olyan lépéseket tegyünk, amely megoldja a biológiai konfliktusunkat.

Azért foglalkozunk a megrázkódtató eseménnyel lelki szinten, mert addig nem tudunk visszatérni a normális ritmusunkba, amíg nincs megnyugvás, megoldás.

A különféle segítő módszerek csak abban az esetben segítenek, ha általuk valóban megnyugszol.

Akkor nyugszol meg, ha a biológiai konfliktusod tárgytalanná válik, ha lesz egy olyan útvonal, stratégia, készség az eszköztáradban vagy társ, személy, csapat, közösség melletted, ami és aki hozzásegít ahhoz, hogy véglegesen megoldd a biológiai konfliktusodat. Ne trükkökkel, elkerüléssel akard átvészelni a kihívásokat! Mit tanulsz abból? Hogyan leszel életrevalóbb, talpraesettebb, ha a természetadta készségeidet, a testedet, a biológiádat nem használod? A tapasztalatból lesz a tudás!

Első biológiai konfliktusunkat nagy eséllyel már gyermekkorunkban – akár magzati korban – begyűjtjük.

Miközben a környezetünkből érkező ingerek, üzenetek javarészt változatlanok, megnyugvás hiányában idővel a következményes biológiai, érzelmi és gondolati alkalmazkodási módjaink, sokszor téves, elvárt, megszokott megoldási stratégiáink állandósulnak.

Kialakul a csak ránk jellemző karakterünk, a gondolkodási, érzelmi, viselkedésbeli tulajdonságaink, és ennek megfelelően leszünk hajlamosak az alkatunkra jellemző további biológiai konfliktusok elszenvedésére. Nagyon gyakori, hogy a felnőttkori konfliktusaink létrejöttének egy régebbi DHS ágyazott meg, ettől függetlenül rendkívül fontos, hogy trauma- és idegrendszer informáltan, lépésenként közelítsük meg a biológiai konfliktusaink olykor szövevényes labirintusát.

Amennyiben valaki pár perc vagy óra leforgása alatt ígér neked “nézőpont-váltást, kitisztázást, teljes oldást”, annak sajnos nem sok fogalma van az idegrendszer és a trauma működéséről.

Felnőtt korunkra már több befejezetlen, ki nem futott, meg nem értett biológiai különprogramunk lehet, amelyek időnként intenzívebbé válnak – a hozzájuk tartozó, következményes pszichés, mentális, viselkedésbeli tünetekkel együtt. Míg ezek a tünetek valójában az egykori túlélési reakcióink újbóli “fellángolásai”, sokszor bekapcsolnak akkor is, amikor látszólag indokolatlan a megjelenésük. Itt csupán arról van szó, hogy az egykor történtekhez hasonló körülmények (sínek) érzékelésére automatikusan reagálunk. Ezért is kihagyhatatlan az önmagunk felé, befelé fordított gyengéd figyelem gyakorlása, és – az olykor apró – lépések megtétele a megértés, felismerés, végleges megoldás útján.

Ezen folyamatok által tudod megtapasztalni a tested-lelked-elméd intelligenciáját. És a tapasztalatokból lesz a tudás! Ne akard, hogy más mondja meg, mi van benned! Érezz! Tanulj meg figyelni magadra!

Az önmegfigyelésben, a saját magadért tett valódi lépések megtételében óriási segítséget nyújt, ha rövid időn belül észleled a KA-fázis további tüneteit:

Amíg stresszállapotban, szimpatikotóniában, konfliktus-aktív fázisban vagyunk, a stresszhormonok, pajzsmirigyhormonok szintje, a vércukorszint, pulzus, vérnyomás, légzés megemelkedik, hogy fokozott anyagcserét, ezáltal energiát biztosítson a létfontosságú szervek számára – a biológiai konfliktus megoldása érdekében.

A perifériás ereink összeszűkülnek, hiszen a létfontosságú, zsigeri szerveinknek a keringését támogatja ilyenkor a szervezet, és nem a perifériáét, így a végtagjaink hideggé válnak.

Szimpatikotóniában egy fokozott aktivitás, “hiperaktivitás” jellemző ránk. Értelemszerűen ilyenkor nem tudunk pihenni, ezért az álmatlanság és a rémálmok jellemzőek ilyenkor, hiszen az elme folyamatosan a megoldást keresi.

Harc vagy menekülés közben a gyomrunk sem lehet tele, étvágytalanok leszünk, ezáltal fogyni is fogunk. Ez a fokozott stresszállapot felemésztheti az erőtartalékainkat, és végelgyengülés is lehet a következménye.

Úgy vagyunk kitalálva, hogy felhasználjuk a természet által belénk kalibrált plusz erőforrásainkat! A testünk mindent biztosít a túlélés érdekében és arra számít, hogy ezt a plusz energiát cselekvésre fordítjuk.

Ahhoz, hogy valódi megoldás szülessen, a “saját izzadságod” kell. A benned megszülető felismerés, a benned történő tapasztalás, a saját lépés, valós cselekvés által nem leszel már az, aki előtte voltál. Az eszköztárad használatával leszel érettebb, talpraesettebb, tapasztaltabb ember, nem pedig attól, ha valaki “megszerel” téged vagy a fejedre olvassa a saját meglátásait, a saját megoldásait, nézőpontjait.

Ezen az úton neked kell végigmenned.

Segítségre, támogatásra természetesen szükségünk van – és alapvetően erre számít a biológiánk -, de az úton megtett lépések azok, amelyek formálnak minket.

Sajnos generációk óta nem tanuljuk meg ezt, és szinte világtalanul tapogatózunk a mindennapjainkban, a megszokott és kényelmessé tett életünkben. Ezért sajnos nagy árat fizetünk: a való életet nem tanuljuk meg senkitől.

Ma az emberek a természetes reakcióikat félreértelmezve, elnyomva, összezavarodva, szinte magatehetetlenül várják a megváltást kívülről. A kínálat pedig hatalmas arra, hogy mások mondják meg a saját hitük szerint, hogy “mi is van most veled valójában”, ezután ők akár “átalakítanak, kicserélnek, kioldanak, megszüntetnek, elűznek, kivágnak” minden olyat, ami benned meg nem értett és “zavaró”.

Éppen ezért nincs Germán Gyógytudomány-terapeuta, hiszen nem gyógyítunk általa, hanem a természettörvényeket, a biológiailag logikus működésünket – a környezethez és a kihívásokhoz való alkalmazkodást, a belénk kódolt öngyógyulás folyamatát – ismerjük meg, majd saját magunkon és a saját életünkben alkalmazzuk ezt a tudást.

Amennyiben valaki mást ígér a Germán Gyógytudományra hivatkozva, tudj róla, hogy nem az eredeti vonalat képviseli. Sajnos az a leggyakoribb tapasztalat, hogy egyéb “terjesztők” a Dr. Hamer által pontosan meghatározott biológiai konfliktust pszichológiai megközelítésekkel próbálják megmagyarázni és megszüntetni.

NÉZZÜK MEG, MI TÖRTÉNIK KA-FÁZISBAN AZ AGY SZINTJÉN!

Az agyi szinten már a DHS pillanatában megjelenik a bizonyíték a biológiai konfliktusra. Ez a Hameri Góc, ami kontrasztanyag nélküli, natív koponya CT-felvételen látható, úgynevezett céltábla formátumban. Egyébként pedig 3 dimenzióban kell elképzelnünk, ami élesen elhatárolható a többi területtől – egészen addig, amíg a konfliktus aktív.

Ezek a gyűrűs alakzatok az agyban a bizonyítékai annak, hogy egy konfliktus-élménysokk, egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt élmény azonnal megnyilvánul a szervezetben.

A gócok az agyban azonnal lefényképezhetőek, de addig eltelik egy bizonyos idő, amíg szervi szinten is ellenőrizni lehet a szinkronban zajló folyamatot, pl. amíg pl. egy csomó tapinthatóvá válik a mellben. Az agyban megjelenő gyűrűs alakzatokkal azonnal és nagyon könnyen bizonyítani lehet, hogy a „maguktól” kialakuló betegségeket, vagyis a rákot, a krónikus betegségeket, az allergiát és a pszichózisokat mindig egy biológiai konfliktus okozza.

Ez a Hameri Góc képezi a hiányzó láncszemet a nehezen mérhető “lélek” (érzékelés, észlelés) és a könnyen lefényképezhető szervi szint között.

A BIOLÓGIAI KONFLIKTUSTARTALOM – tehát amire a sokk pillanatában asszociálunk a fejlődéstörténet alapján bekódolt konfliktusmagatartás miatt – határozza meg a Hameri Góc elhelyezkedését az agyban és ezáltal a szervi megbetegedések helyét egyaránt, észrevétlenül áthatolva értelmünk szűrőjén.  Pl. a drámai, váratlan, elszigetelten megélt aggodalom-konfliktus a mell mirigyes részében hoz létre sejtszaporulatot, a halálfélelmi sokktrauma hatására pedig a tüdő léghólyagocskái kezdenek osztódásba.

Hogy milyen különprogram indul el, az a sokkpillanatban dől el!

Még mielőtt gondolkodhatnánk, már minden eldőlt!

Egy anya/gyermek vagy gyermek/anya aggodalom-konfliktusnak mindig mellrák lesz a következménye, sohasem egy másik.

A halálfélelem-konfliktus mindig tüdő kerekárnyékkal jár együtt, sohasem egy másikkal.

Egy elválasztás-konfliktus mindig a felhámon nyilvánul meg, az aktív fázisban fekélyesedik, a megoldási fázisban helyreállításra kerül sejtszaporulattal – duzzanat és gyulladás kíséretében.

Egy motoros konfliktusnál aktív fázisban bénulás történik és ezt követi az epileptikus krízisben egy epileptikus roham. Stb.

Ez a mechanizmus az állatoknál ugyanígy működik.

Amíg a téma borzalmas az érintett számára, addig a Hameri Góc éles, céltáblaszerű körformátumú. Ez alatt az illető stresszben van, fut a szervi különprogram, az alkalmazkodás, a “turbóüzemmód”. Minél drámaibb, minél intenzívebb a biológiai konfliktus a számára, a Hameri Góc kiterjedése is annál nagyobb, emellett pedig a lelki és a szervi alkalmazkodás is folyamatos.

KA-fázis szervi szinten:

A DHS pillanatától kezdve minden folyamat szinkronban, mindhárom szinten zajlik.

Az agyi és lelki szinttel párhuzamosan szervi szinten is elindul a fokozott alkalmazkodás, mégpedig abban a szervben, amely összeköttetésben áll az érintett agyi irányítórelével.

3 féleképpen tud segíteni a szervezet:

  • sejtszaporulattal
  • sejtleépítéssel
  • a funkció kikapcsolásával.

Dr. Hamer a fejlődéstörténetre és az embriológiára alapozva a harmadik biológiai természettörvényben fejtette ki, hogy mely szövetekre mely elváltozások jellemzőek a konfliktus-aktív, illetve a megoldást követő fázisban. Óriási segítség a mindennapjainkban, ha megtanulunk a testünk jelzéseiből olvasni, és ennek megfelelően idejében cselekedni, a regenerációs tüneteket pedig türelemmel támogatni.

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy ez a turbóüzemmód rövid távra van kitalálva. Hosszan tartó és intenzív konfliktus-aktivitás hosszan tartó és intenzív regenerációt von maga után, és ez az elhúzódó állapot – azon felül, hogy fokozatosan kimeríti az erőtartalékainkat -, következményes konfliktusokat, elváltozásokat idézhet elő.

A tartós szimpatikotónia – KA-fázis – során tapasztalható sejtszaporulat (rák), sejtleépítés (elhalás, sorvadás vagy fekély) helyreállítása (elbontás vagy sejtszaporulat) szintén sok energiát kíván.

Látványos tünetek, vagyis ún. „súlyos betegséglefolyások” akkor jelentkeznek, amikor az egyén egy bizonyos limitált időtartam alatt nem volt képes az értelmes biológiai különprogamot VÉGÉRVÉNYESEN BEFEJEZNI. A szemmel látható tünetek csupán annak a komplex segítő folyamatnak a részei, amely szinkronban a lélekben és az agyban is lezajlik, ettől függetlenül lehetnek súlyosak és végzetesek.

Ezért is hangsúlyozzuk, hogy a Germán Gyógytudomány nem “tűzoltásra” való, és tanulmányozása során a kisebb elváltozásokat igyekezzünk beazonosítani magunkon, illetve a természettörvényekkel való együttműködést igyekezzünk gyakorolni.

A hosszan tartó, intenzív és következményes értelmes biológiai különprogramok kezelése klinikai hátteret igényel.

Dr. Hamer célja az volt a felfedezésével, hogy a betegek kezelésekor a biológiai természettörvényeket figyelembe véve alkalmazzák a terápiát. Sajnos ez napjainkban sem így történik, de a remény hal meg utoljára…

Mi, laikusok is óriási hálával tartozunk ennek a felfedezésnek, ám nagyon fontos szem előtt tartani, hogy laikusként számunkra “csak” a megelőzés – a biológiai természettörvényekkel való együttműködés, a korai felismerés, az időben megtett életigenlő lépések lehetőségei adottak.

Az aktív fázisban mindhárom szinten történő változás egy, az évmilliók alatt belénk programozódott, automatikus túlélési reakció, egy rövid távra tervezett, értelmes biológiai, fiziológiai, érzelmi, mentális segítő folyamat, ami azért történik, hogy az egyén ösztönből, sikeresen „elvégezze a feladatát”, megoldja a konfliktusát. Akinek ez nem sikerült, az az évmilliók során kiszelektálódott.

Azok a készségeink maradtak fenn, azok vannak itt bennünk, illetve azok itt vannak bennünk, amelyek segíteni tudnak a túlélésben.

Ezen készségek újraélesztéséhez nagyon jó irányvonal, ha ismered a biológiai programjaidat – azt, hogy mire van berendezkedve a biológiád.

Ma már inkább a passzivitás jellemző ránk, és nem használjuk úgy a cselekvésre a testünket, ahogyan az őseink tették. A fejünket próbáljuk használni, és mindenből kényelmesen kigondolkodni magunkat. A gondolataink viszont a tapasztalataink eredményei, ezért a gondolataink is csak a tapasztalatainkról, azok sajátságos magyarázatairól tudnak szólni, és nem fordítva.

Lényeges tényező még, hogy nem csak az agy hat a szervre, hanem a szerv is hat az agyra. Sérülés, baleset, mérgezés is nyomot hagy az agyban és ezek következményeként is beindulnak az automatikus válaszok – ilyenkor nem az eddig említett biológiai konfliktust kell keresnünk természetesen. Illetve ismertek olyan különprogramok, amelyek egy másik különprogramból következnek automatikusan. Rengeteg olyan részlet van még, amelyek további kutatást, így klinikai hátteret igényelnének. Ezért nagyon fontos, hogy kellő óvatossággal, alázattal és a kompetenciahatárokon belül tegyük meg azt, amit tudunk.

Mi, laikusok a testtudatosságunk fejlesztésével nagyon sokat tudunk tenni önmagunkért. Az agyi szintet mi nem tudjuk nyomon követni, hiszen sem tudásunk, sem eszközünk nincs a koponya-CT értelmezésére. A testi szintet már jóval könnyebben fel tudjuk ismerni, ha a Germán Gyógytudományt tanulmányozzuk, de még itt is adódhatnak olykor nehézségek, hiszen az esetek nagy részében aktív fázisban a szervi szint tünetei nem mindig vehetőek észre – erről részletesen a 3. természettörvényben olvashattok majd.

Viszont a lelki szintet, illetve a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának működését abszolút érzékelheted, és ezeket nagyon jól be lehet azonosítani – bár ezeket sem szokásunk sajnos a biológiai programozottságunk, az idegrendszerünk működésének tudatában figyelni. Sajnos leszoktunk arról, hogy a lelki szint tüneteit – mint fontos jelzőberendezéseket – elismerjük, tudomásul vegyük, létjogosultságot adjunk nekik. Ezért is jár jelentős önismereti fejlődéssel, ha elkezdünk figyelni a lelki-idegrendszeri tüneteinkre és ennek megfelelően, még idejében cselekszünk! Már azzal le tudod csökkenteni a konfliktus-aktív fázis hosszát, intenzitását, ha jól figyelsz, és idejében életigenlő döntéseket, lépéseket hozol az életedben.

Már azzal, hogy megismered érzékeny pontjaidat, felismered, hogy éppen megint ugyanazokat a köröket futod, amiket megszoktál.

Már azzal, ha észreveszed a kényszeres gondolataidat – hogy zakatolsz valamin – hogy újra és újra ugyanazt a témát járod körbe.

“Mi lett volna, ha…, mit kellett volna tennem…, hogy kellett volna tennem…, miért nem így és úgy történt…, ha másként csináltam volna…, nem így kellett volna…, remélem, nem lesz több ilyen…, már megint ugyanaz van…, béna vagyok, vesztes vagyok” stb., – ezen gondolatokból tudhatod, hogy mi az, amire az elme keresi a megoldást – ahelyett, hogy azt várnád, valaki helyetted cserélje vagy oldja ki, szüntesse meg a “negatív” gondolataidat.

Már azzal, hogy az érzelmeidet, zsigeri reakcióidat nem uralni akarod, megértheted, hogy mi az a helyzet, amelynek megoldására ösztönöz a tested – és ennek alapján teszel is lépéseket magadért. Mindennek tetejében tudhatod, és hálás, bizalommal teli is lehetsz, hogy a tüneteid mögött megbúvó biológiai programok teljesen jogosak és eredendően az életedet védik.

Már azzal, hogy észreveszed, a hideg kezeidről, lábaidról, a fokozott éberségedről, átalvási zavaraidról, étvágytalanságodról, szapora légzésedről, pulzusodról, hogy aktív fázisban vagy, tudatában lehetsz, hogy a szervezeted jelenleg egy konfliktus megoldásáért gyűjti az erőforrásokat.

Már azzal, hogy tényleges megoldási stratégiákat dolgozol ki a testi-lelki adottságaid valódi használatával, óriási lépéseket tehetsz magad felé!

Ne add ezt az egészet más kezébe!

Segítségre szükségünk lehet ugyan, hiszen nem a magányra vagyunk megteremtve.

De a cél eléréséhez a saját lépéseinkre van szükség!