A 3. biológiai természettörvény: “AZ ÉRTELMES BIOLÓGIAI KÜLÖNPROGRAMOK EGYEDFEJLŐDÉSTŐL FÜGGŐ RENDSZERE”

Szerző: | 2021. máj. 25. | Alapozó, Tanfolyam, Természettörvények

Dr. Ryke Geerd Hamert a két fázisra bontott elváltozások és az embriológia vezette rá a 3. biológiai természettörvényre, melynek segítségével megismerhetjük az egyes szövetfajták reakcióit az értelmes biológiai különprogramok lefutása közben.

Ahogy Dr. Hamer az eseteket, a szövettani leleteket, az agyról készült CT-felvételeket tanulmányozta, illetve újra és újra összehasonlította őket egymással, lélegzetelállító összefüggésekre lelt rá: az embriológiai fejlődéssel összevetve minden rendszerbe foglalható volt!

Felfedezte, hogy akadtak olyan páciensek, akiknél KA-fázisban kompakt tumor nőtt, némely betegek esetében pedig a konfliktusmegoldást követően, vagyis a MK-fázisban tapasztalt sejtszaporulatot .

Egyértelművé vált Dr. Hamer számára, hogy két különböző folyamatról, kétféle sejtszaporodásról van szó.

Ahogy újra és újra vizsgálta a különböző megjelenési formákat, a következő megfigyelést tette: a KA-fázisban kezdődő sejtszaporulathoz tartozó agyi irányítórelék minden esetben egymás mellett helyezkedtek el az agytörzsben vagy a kisagyban. Ezen agyi részek összefoglaló neve az ősagy.

Összegezve: megkülönböztetjük egymástól a KA-fázisban beinduló sejtszaporodást az  ősagy által vezérelt szövetekben, valamint a MK-fázisban képződő sejtszaporodást, ahol már az újagy irányításával képződik szövettöblet az előzőleg leépített terület újjáépítése érdekében.

A MK-fázisban történő újjáépítés nem nevezhető “valódi” tumornak, mert itt már a szövet helyreállításával van dolgunk.

Egyértelművé vált, hogy a szövettípusok mindegyikét az agy egy meghatározott része vezérli, és a különböző agyi rétegek által vezérelt szövetek a konfliktusokra különbözőképpen reagálnak:

  • sejtszaporulattal,
  • sejtvesztéssel
  • vagy funkciómódosulással.

“Ahhoz, hogy megszüntethessünk egy funkcióbeli zavart, előbb meg kell értsük a normális folyamatot. Majdnem mindig a funkció valamilyen zavara vezet el a normális folyamat megértéséhez. Ha nem értettük meg a normális funkciót és a kóros változás természetét, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármilyen terápiás beavatkozás sikeres lehessen.”

Konrad Lorenz

Doktor Ryke Geerd Hamer az emberiség történetében először, felfedezte az agyban az összes szövettanilag homogén szervrészek irányítóreléit.

Hogyan értjük azt, hogy szövettanilag homogén?

Ahogy Ernst Hackel, az eredetileg orvos, később az összehasonlító anatómia és zoológia professzora – már a biogenetikai alaptörvényében kimondta: az egyedfejlődés a törzsfejlődés ismétlő összefoglalása.

“Az egyedfejlődés a törzsfejlődés ismétlő összefoglalása.”

Ernst Haeckel

Az embrió fejlődése végigmegy a törzsfejlődési folyamaton, és ha visszatekintünk az embrionális fejlődésre, azzal a fejlődéstörténetre tekintünk vissza.

A Germán Gyógytudományban mind a biológiai konfliktusokat, mind a szövetek reakcióit a fejlődéstörténeten és az egyedfejlődésen keresztül érthetjük meg.

Kijelenthetjük, hogy legkorábbi elődeink gyűrű formájúak voltak, és ebből az archaikus gyűrűformából indulunk ki az entodermális, azaz belső csíralemez származású szöveteinkkel való ismerkedéskor.

Gyűrű formájú elődeink az őstengerben éltek, és egyetlen ősszájuk volt, amelyen a táplálékot felvették és egyben kiürítették. (A tengeri viaszrózsák a mai napig így néznek ki és így működnek.)

Legkorábbi elődeinknek nem volt szociális viselkedésük, és életük végtelenül egyszerűen csak abból állt, hogy ettek és szaporodtak. Ezen alapszükségletek körül forog máig is az életünk: az önnfentartás és a szaporodás körül. Belőlük fejlődtünk ki mindannyian, ezáltal minden élőlénnyel rokonságban vagyunk. Amerre sodort minket az ősóceán, és ahol később letelepedtünk, azon élőhelyünkre jellemző ingereknek megfelelően fejlődtünk tovább mindannyian az évmilliók során.

Dr. Hamer felfedezte, hogy az embrionális csíralemezekből kell kiindulnunk, amikor a szervek biológiai konfliktushoz való alkalmazkodását és regenerációját figyeljük a különböző fázisokban. Ehhez azt kell tudnunk, hogy a megtermékenyített petesejt a beágyazódása után pár nappal megnyúlik, és ezzel párhuzamosan kialakul az a három csíralemez, amelyekből a különböző típusú szöveteink, majd szerveink alakultak ki.

A csíralemezeket úgy kell elképzelni, mint minden élő organizmus építőelemeit.

Megkülönböztetünk:

  • belső,
  • középső és
  • külső embrionális csíralemezt,

amelyek mindegyikéből meghatározott sejtek, majd ezekből szervrészletek fejlődtek ki, és mindennek tetejébe mindhárom csíralemezhez – szintén fejlődéstörténeti szempontok szerint – meghatározott agyi területek tartoznak.

A három csíralemezből fejlődtek ki a bizonyos agyi részek és ezzel párhuzamosan a hozzá tartozó szervi részek is – a fejlődéstörténet fejlődési stádiumainak megfelelően.

A belső csíralemez – entoderma

A belső csíralemezből az agytörzs és az általa vezérelt, ősi bélnyálkahártyából kialakult mirigyes szövetek fejlődtek ki, és minden működésünk alapját – az önfenntartást, illetve a szaporodást – teszik lehetővé.

A fejlődéstörténet legkorábbi szakaszát vesszük itt alapul, amikor még az őstengerben éltünk, és a legalapvetőbb túlélési ösztönök irányították a működésünket – gondolkodás, fogalomalkotás, tervezés, következetesség nélkül.

Akaratunktól függetlenül lélegzünk, emésztünk, szaporodunk, hiszen a túlélésünk és a fajunk fennmaradásának záloga ez. Ez az alap program. Amennyiben nem tudom felvenni az oxigént, tápanyagot, illetve nem tudom leadni a környezetembe a számomra szükségtelen anyagokat, és nem tudok szaporodni, a biológiámnak annyi, a faj kihal.

Az agytörzs vezérelte szöveteknél sejtszaporulatot, kompakt tumort látunk KA-fázisban – biológiailag értelmes reakcióként a biológiai konfliktusra.

Az entodermához tartozó biológiai konfliktusokat „falat-konfliktusnak” nevezte el Hamer doktor.

Amennyiben azzal kapcsolatban gyűjtök be biológiai konfliktust, hogy nem áll rendelkezésemre az életben maradásomhoz alapvetően szükséges „falat”, pl. oxigén, tápanyag, folyadék; vagy ha nem tudok megszabadulni, nem tudom kiválasztani a számomra kártékony anyagokat, akkor intenzív sejtszaporulat indul be a biológiai megoldáshoz: több szövettel ugyanis biológiailag hatékonyabb leszek ezekben a kérdésekben.

Halálfélelem-, pánikkonfliktus” esetén a tüdő léghólyagocskái fognak osztódni intenzíven, azért, mert több szövettel biológiailag nagyobb az esélyem a túlélésre: így több oxigént tudok felvenni. A biológiai halál ugyanis akkor következik be, ha nem jutok oxigénhez.

Ha nem tudtam lenyelni, bekebelezni, magamévá tenni, megemészteni a szükséges anyagokat, akkor a tápcsatorna felső részén lesz belső csíralemez származású sejtszaporulat – a jobb bontás, felszívás, falattovábbítás érdekében, ha pedig nem tudtam megszabadulni egy számomra már káros falattól, akkor a tápcsatorna alsó részében lesz sejtszaporulat.

Ha nem voltam elég gyors, hogy megszerezzek egy falatot, akkor a pajzsmirigyben keletkező sejtszaporulat fog biológiailag segíteni abban, hogy az anyagcserém gyorsabb legyen.

Míg a legősibb elődeinknél a falat csak maga a tápanyag volt – hiszen rendkívül egyszerű életformánkban ennyi elegendő volt az életben maradáshoz, a kilátásaink biztosításához -, számunkra ma már falatnak számít a pénz, munkahely, az örökség, lottónyeremény, új autó, új ház, tele hűtő stb. Napjainkban nem azért reagálunk az ősi bélnyálkahártyával az előbbi minőségekre, mert tudatlanok vagy primitívek lennénk, hanem mert ezeket az idegrendszerünk a “falattal” teszi egyenlővé még mindig. A “falatra” pedig a biológiád – ugyanúgy, ahogy 3,5 milliárd évvel ezelőtt -, még ma is az ősi bélnyálkahártyával reagál. Ez soha nem fog megváltozni – akkor sem, ha ultraszuper-tudatosságra teszel szert. Amíg tested van, addig a biológiád automatikusan reagál.

Nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy a különböző fajoknál más és más konfliktusok vannak bekódolva. Ha pl. a kutyánk szeme előtt szórunk szét egy marék papírpénzt, ő arra vagy sehogyan sem fog reagálni, de az is lehet, hogy azt hiszi, játszani lehet vele.

A középső csíralemez – mezoderma

A következő lépcsőfok  a középső csíralemez kialakulása, amelyet – a fejlődéstörténeti szempontokat figyelembe véve –  két nagy csoportra oszthatunk:

  • ősi mezodermára
  • és új mezodermára.

AZ ŐSI MEZODERMA

Az ősi mezodermából a kisagy és az általa vezérelt szervek alakultak ki.

Ahogy többsejtűek lettünk, sejtjeink az élőhelyünk jellegzetességeihez alkalmazkodva gyarapodtak és specializálódtak, csoportosultak, majd szövetekbe rendeződtek, és védelmet, illetve megerősítést, később tartást kaptak.

E fejlődéstörténeti szakasztól kezdve már a szociális szükségletek is kialakultak.

A kisagy vezérelte szerveknél a fő téma a védelem, az integritás, így ezen szervek biológiai különprogramját az ún. “támadás-konfliktus” indítja el.

Ide tartozik az ősi bőrünk, az irha és annak járulékos elemei, ebből kifolyólag az emlőmirigy is, amely valójában egy módosult verejtékmirigy. Továbbá a mellhártya, hashártya, szívburok is a kisagy irányítása alatt áll.

Minden olyan inger, amely által sértést, támadást érzékelek az integritásom vagy szerettem integritásának irányába – és mindez számomra drámai, váratlan és magányosan átélt -, sejtszaporulatot indít el a kisagy vezérelte szervekben.

Aggódás-, gondoskodás, vita-konfliktus” esetén a mellmirigyekben nő kompakt tumor, annak érdekében, hogy több anyatej termelésével segítsen az aggodalmam tárgyát képező személy gondozásában, védelmében, csitításában.

Szóbeli vagy fizikai sértés, átvitt értelemben vett vagy tényleges támadás érzékelése esetén az irharétegben, hashártyában, mellhártyában, szívburokban indul el sejtszaporulat. Vastagabb, erősebb bőr és hártya segít nekem biológiailag a támadás kivédésében, a védelem biztosításában. Ahogy valamikor a kavicsok, kövek okozhattak a szervezetünknek sérülést, úgy ma a szóbeli bántalmazáskor is ugyanezt érzékelhetjük.

Az agytörzs és a kisagy az ősagy részét képezi, és mindkét agyi terület által vezérelt szöveteknél KA-fázisban kompakt tumor képződik, MK-fázisban pedig a feleslegessé vált sejtszaporulat tuberkulotikus elbontása történik.

AZ ÚJ MEZODERMA

A középső csíralemez másik csoportja az új mezoderma, amelyből már az újagy része, a nagyagy-fehérállomány és az általa vezérelt szövetek alakultak ki: ide tartoznak a kötő- és támasztószövetek, a glia,  vázrendszer, harántcsíkolt izomzat, nyirokcsomók, vér- és nyirokerek, vese-, petefészek-, hereparenchyma.

Ezekkel a szövetekkel további megerősítést kaptak a gyarapodó és csoportosuló szöveteink, illetve általuk az elmozdulás, mozgás is lehetővé vált.

Az új mezodermánál a biológiai konfliktustartalom az önértékeléssel kapcsolatos.

Megerősödtünk, és képessé váltunk a tartásra, az ellenállásra, a ráhatásra, az erőkifejtésre, illetve az elmozdulásra.

Itt már az erőnk, akaratunk, ráhatási képességünk kifejlődésével és használatával lehetővé vált, hogy többé ne “magatehetetlenül” sodrójunk az őstengerben.

Ebből következően az elmozdulás is az alapvető igényünk, és arra vagyunk programozva, hogy:

  • oda tudjunk menni, ahol jó nekünk,
  • és távolodni tudjunk onnan, ahol rossz nekünk,
  • hogy közelünkbe engedjük azt, ami és aki jó nekünk,
  • és távol tartsuk magunktól azt, ami és aki rossz nekünk.

A biológiában ez roppant egyszerű kérdés, és a vadon élő állatok ezt minden további nélkül megteszik. Nem úgy, mint mi, emberek…

Nem arra használjuk a testünket, amire programozva van!

A testünk arra való, hogy cselekedjünk, és bizony, amikor a cselekvés elmarad, szinte mindig érintettek a kötőszöveteink. Csontjaink, izmaink leépülnek, sejtveszteség látható bennük. Hiszen ami nem volt képes megoldani a konfliktusunkat, az a szövet “megerősítésre szorul”. Lelki szinten is megmutatkozik ennek a hatása: leértékeljük magunkat, a képességeinket.

Itt már az újagy vezérlése alatt álló szövetekről beszélünk, agyi vezérlőközpont szerint pedig a nagyagy-fehérállományról.

Innen kezdve érdekes változást figyelhetünk meg: itt KA-fázisban sejtleépítést tapasztalunk, vagyis a megerősítésre ítélt szövetünk leépül, elhal: sejtveszteség lesz benne – mindaddig, amíg a konfliktusunk tárgytalanná nem válik. Csontritkulás, izomsorvadás, kötőszöveteink gyengülése, elvékonyodása, helyenként mikroszkopikus lyukacsosodása történik.

Agyi irányításra leépül az a szövet, amely “nem volt elég erős”, “nem volt képes” ellátni azt a feladatát, amire ki lett találva.

A természetben élve ennél a fázisnál is megnyilvánult a természetes szelekció, betöltöttük a legutolsó helyre hagyott szerepünket: nagy valószínűséggel egy másik élőlény táplálékává váltunk.

A mai ember már jóval több eséllyel rendelkezik, hogy az ereje önértékelése visszatérjen a régi kerékvágásba!

Sérülhet az önértékelésünk a neveltetésünk során vagy egy nem elfogadó közösségben, esetleg rossz párkapcsolat során – megszégyenítés, büntetés, veszteség hatására. Viszont jó eséllyel gyűjtünk be később olyan tapasztalatot, amikor mégis sikerül az egykor kudarcba fulladt tevékenységünket véghezvinni. Egy-egy siker a szüleink szemében, a munkahelyünkön, egy elfogadó, megtartó, szerető barát, társ, egy rossz kapcsolat befejezése mind-mind passzol a biológiai programjainkhoz, és megnyugodva visszatérhetünk a normális ritmusunkba.

Konfliktus megoldása vagy tárgytalanná válása után az aktív fázisban leépített szövetek sejtszaporulattal, gyulladás és fájdalom kíséretében regenerálódnak, a különprogram végére pedig sokkal erősebbé válnak annál, mint előtte voltak.

A MK-fázisban keletkező sejtszaporulat már egy helyreállítás, és nem kompakt tumor.

Nem “valódi rák”, ahogyan azt az ősagy által vezérelt szerveknél megfigyelhettük.

A külső csíralemez – ektoderma

A külső csíralemezből az agykéreg és az általa vezérelt szövetek alakultak ki: a laphám és az idegek.

Itt már a falka, a nyáj, a család bonyolultabb szociális folyamatai körül forognak a biológiai programjaink.

Csordában, falkában éltünk az élőhelyünkön, területünkön, és itt a közösség együttműködése, ebből kifolyólag a tervezés, szervezés, következetesség, önuralom, pontos információátadás, azaz a kommunikáció növelte a túlélési esélyeinket.

Hameritan - Török Gabriella - Germán Gyógytudomány online tanfolyam - ektoderma
Hameritan – Török Gabriella – Germán Gyógytudomány online tanfolyam – ektoderma

Biológiai programjaink, adottságaink az irányban finomodtak, hogy együttműködő közösséget hozzunk létre a túlélési esélyeink növelése érdekében. Az agykéregben laknak azok a szabályok – és tiltások is -, amelyek meghatározzák a közösség együttműködését. Amennyiben olyan tagokból áll a közösség, ahol ugyanaz a cél, ahol kölcsönösen támogatják egymást a közösség tagjai, akkor a túlélési esélyeink jelentősen javulnak.

A vadászatban, gyűjtögetésben, az élelem elosztásában, a ragadozóktól, betolakodóktól, csalóktól való védelemben, a gyermekek és idősek gondozásában egymásra kölcsönösen számíthattunk – a közösség szabályai szerint.

Mivel ebben a fejlődéstörténeti szakaszban a fő szempont a kölcsönösségen alapuló, együttműködő közösség, ahol feltételei voltak a közösségben való tagságunknak, ezért az agykéreg vezérelte szövetekhez tartozó biológiai konfliktustartalom az ún. “elválasztás- és birtok-konfliktus“.

Mind a reakcióinkban, viselkedésünkben, mind a testalkatunkban markáns szerepet kaptak továbbá a nemi jellegzetességek és különbségek. A férfias és nőies hormonális állapot befolyásolja az ingerek érzékelését és az arra adott reakciókat. A belénk kódolt párválasztási stratégiákkal, a nemünkre jellemző programjainkkal az ún. “birtokzónák” témájánál ismerkedhetünk meg alaposan.

Az agykéreg irányítása alatt áll a laphám, vagyis a legfelső bőrrétegünk, és minden olyan szervünk, amely laphámmal bélelt.

A bőrünk laphámrétegén keresztül érzékelünk és kapcsolódunk, amikor megérintünk valakit. 

Fontos szem előtt tartani, hogy arra vagyunk programozva, hogy a szeretteinkkel kapcsolódjunk, érintkezzünk, illetve, hogy azokkal kapcsolódjunk, akik a köztünk lévő szövetséget erősítik, akikkel a túlélési esélyeink nőnek, akikkel ugyanolyan céljaink vannak, akik az erőforrásaink elosztásában és mindannyiunk számára nyereséges cserekapcsolatokban részt vesznek.

Amennyiben drámai, váratlan, elszigetelten megélt pillanatunkban azt tapasztaljuk, hogy elszakadtunk a szerettünktől, vagy pont, hogy nem akartunk érintkezni, együtt lenni egy olyan személlyel, akivel az együttműködés nem nyereséges számunkra, akkor fekélyesedés indul be az agykéreg vezérelte laphámrétegben.

Mintha egy ragtapaszt tépnének le a karunkról, amikor már nem tudjuk megölelni azt, akit szerettünk volna…

A mikrofekélyesedéssel az érzékenység és a rövid távú memória képessége is csökken. A természetben, ha eltűnt a szerettem, ő minden bizonnyal a ragadozók martalékává vált. Ezzel az érzéstelenítéssel és feledékenységgel segít a laphám értelmes biológiai különprogramja abban, hogy minél hamarabb felejtsem el az illetőt, és váljon tárgytalanná az elválasztás a számomra, folytassam az életemet, lépjek tovább, szerezzek új és számomra megfelelő kapcsolatot.

Illetve ha én szakadtam el a közösségtől, ez az érzéstelenítés segít abban, hogy az utolsó perceimet a ragadozó karmai között egyfajta természetes érzéstelenítésben viseljem el.

Laphámmal béleltek továbbá egyes vezetékeink is, mint pl. az emlőben a tejvezeték, epevezeték, hasnyálmirigyvezeték, húgyvezeték stb. Itt a fekélyesedéssel az átmérő növelése a biológiai különprogram biológiai értelme, ezáltal fog nagyobb mennyiségű anyatej, vizelet, emésztőenzim áramolni oda, ahova kell – a biológiai konflitkus megoldásához.

Konfliktusmegoldás után a fekélyek gyulladás, ödéma kíséretében regenerálódnak és újrafeltöltődnek, bennük sejtszaporulat tapasztalható, ami semmiképpen sem ugyanaz, mint az ősagynál jelentkező kompakt tumor.

Az agykéreg vezérlése alá tartoznak még azok az idegek, amelyek csupán funkciókimaradással – tehát sejtszaporulat vagy sejtleépítés nélkül – tudnak alkalmazkodni egyes biológiai konflitkusokhoz: pl. a bénulás, egyes látászavarok-, idegi típusú hallás-, szaglásvesztés, és még a vércukorszint változása is.

Összegezve:

Dr. Ryke Geerd Hamer fényt derített arra, hogy a szövettípusok mindegyikét az agy egy bizonyos része vezérli, és ezek a szövetek a csíralemez származásuktól függően reagálnak a különböző fázisokban sejtszaporulattal, sejtvesztéssel vagy funkciómódosulással.

Ha az érintett szervrészlet csíralemez származását be tudod azonosítani, azzal már nagyon sok mindent tudni fogsz az adott szervről:

  • milyen fő biológiai konfliktusokra reagál,
  • az agy melyik részében jelenik meg a Hameri Góc a biológiai konfliktus hatására,
  • sejtszaporulattal, sejtvesztéssel vagy funkciómódosulással reagál az érintett szövet,
  • milyen mikrobák tevékenykednek az értelmes biológiai különprogram MK-fázisában?

Bonyolítja, de izgalmassá teszi a tájékozódást, hogy egy szervben nagyon gyakran megtalálható mindhárom csíralemezből kialakult szövet. Ezért mindig fontos beazonosítani az érintett szövet csíralemez származását, mert ebből tudunk visszafelé következtetni a biológiai konfliktusra és arra is, hogy melyik fázisban tart éppen az értelmes biológiai különprogram.

Remélem, hasznosnak találtad ezt a cikket, és felkeltettem az érdeklődésedet a Germán Gyógytudomány iránt!

A honlapon található online tanfolyamokon az összes értelmes biológiai különprogramot megismerheted, és meggyőződhetsz a természet logikus működéséről! Várlak szeretettel!

Tanulj a tiszta forrásból!

Ajánlom figyelmedbe Dr. Hamer kizárólagos magyarországi képviseletének honlapját is!

Ezt olvastad?

További cikkek és írások

Kosaram
Nincsenek termékek a kosárban!
Vásárlás folytatása
0