Dr. Ryke Geerd Hamer a második természettörvény felfedezésével rámutatott arra, hogy a természet a túlélésünk érdekében 2 fázisból álló értelmes biológiai különprogramokkal látott el minket.
Mint ismert: az értelmes biológiai különprogramot egy biológiai konfliktus (DHS) indítja el, amelynek 3 kritériuma van:
- drámai,
- váratlan,
- magányosan átélt.
Az első fázist konfliktus-aktív fázisnak nevezzük. Itt fokozott stresszállapotban vagyunk, mialatt ún. “turbóüzemmódban” dolgozik a szervezetünk a biológiai konfliktusunk biológiai megoldásán – az agy-lélek-szerv szintjén.
Amint pedig megoldódik vagy tárgytalanná válik az adott biológiai konfliktusunk, kezdetét veszi az értelmes biológiai különprogram második fázisa, melynek során az érintett szervben automatikusan elindul a regeneráció.
Ismerkedjünk meg most a megoldást követő fázissal!
A konfliktusmegoldás pillanatától kezdve a vegetatív idegrendszer automatikusan, akaratunktól függetlenül kapcsol át nyugalmi állapotba – tartós vagotóniába -, és minden erőnket mobilizálja annak érdekében, hogy a fokozott alkalmazkodás során történt változásokat helyreállítsuk és új tapasztalatokkal visszatérjünk a régi kerékvágásba.
Az esetek jelentős részében azok a tünetek, amelyektől megijedünk, és őket betegségként tanultunk meg értelmezni, már a megoldást követő fázisban jelentkeznek.
Kivételek természetesen vannak, amelyekről részletesen tanulhatunk a Germán Gyógytudomány tanfolyamokon.
A megoldást követő fázisban már regeneráció történik, azaz mindannak helyreállítása, amely agyi irányításra történt – a konfliktusunkhoz való alkalmazkodás, illetve annak biológiai megoldása érdekében.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy mekkora intenzitással és mennyi ideig voltunk konfliktus-aktív fázisban (stresszállapotban). A szövetek helyreállítása okozta tünetek ugyanis ennek függvényében lesznek elviselhetőek avagy drasztikusabbak. Ezért nagyon fontos minél korábban felismerni a konfliktus-aktív fázis tüneteit, és valós lépésekkel is támogatni a biológiai konfliktus megoldását.
A másik nagyon lényeges tényező, hogy véglegesen megoldódik-e az adott konfliktusunk, vagy pedig fennállnak még azok a körülmények (sínek), amelyek magukban rejtik az adott DHS ismétlődésének lehetőségét. Ebben az esetben krónikusan visszatérő tünetekkel, elhúzódó elváltozásokkal számolhatunk, hiszen megnyugodni nem tudtunk teljesen. Ezért szervezetünk regenerációs folyamatai ilyenkor megszakadnak, és a régi, “ismerős” ingereket érzékelve újra a biológiai konfliktushoz alkalmazkodnak.
Ezért jelent mérföldkövet az életünkben, ha idejében megismerjük a biológiai természettörvényeket, az AGY-LÉLEK-SZERV összefüggéseit és annak jelzéseit.
Mi a konfliktus-megoldás?
A konfliktus-megoldás (KM) – hasonlóan a biológiai konfliktushoz (DHS) – egy szubjektív érzékelést jelent.
Ez egy pillanat műve, amely nem gondolati munka hatására jön létre. Míg a megoldáshoz vezető lépésekben segíthetnek a gondolatok, addig a konfliktus-megoldás pillanata szintén egy érzékelés, élmény, tapasztalás hatására következik be.
Az érzékelésre mentálisan semmilyen hatást nem tudunk gyakorolni, míg a hozzá vezető lépésekben segíthetnek.
Vagy érzékelem még a veszélyt, vagy nem.
Vagy leesett a kő a szívemről, vagy nem.
Vagy szenvedek még, vagy nem.
Vagy szükség van még a készenléti állapotra, vagy nem.
Vagy oké valami a számomra, vagy nem.
A tested, idegrendszered, elméd nyelve sokkal egyszerűbb, tisztább, őszintébb annál, minthogy az érzékelést, megtapasztalást elkerülő módszerekkel lehessen elhitetni vele, hogy “a világodban minden rendben van”.
Ha még fáj, ha még szenvedsz, ha nincs rendben, ha “nem oké” számodra valami, akkor a tested nem fog cserben hagyni.
A tested soha nem fog cserben hagyni.
A testedet csak te tudod cserben hagyni azzal, hogy nem figyelsz a jelzéseire és nem teszel önmagadért a biológiai programozottságoddal egy irányba haladó lépéseket.
Leesett a kő a szívedről, vagy csak beletörődtél?
Megoldottad, vagy csak hozzászoktál?
Olyan életmódot alakítottál ki, amely által “nem fáj annyira”, vagy egy olyat, ahol a biológiai programjaid szerint élsz?
Mikor oldódik meg a konfliktusunk?
Amikor a velünk született, biológiai programozottságunk szerinti adottságainkat, készségeinket – biológiai, fiziológiai, hormonális, érzelmi, mentális szinten automatikusan beindult stresszválaszunkat – felhasználva olyan lépéseket teszünk, amelyek által megoldjuk a biológiai konfliktusunkat, és ennek köszönhetően megnyugszunk, leesik a kő a szívünkről, megkönnyebbülünk.
Amikor a környezetünk úgy alakul, hogy a konfliktust előidéző helyzet nem fordulhat elő még egyszer. Pl. költözés, munkahelyváltás, válás, akár valaki halálesete miatt nem találkozunk többé azokkal a körülményekkel, nem érzékeljük tovább azokat az ingereket, amelyek indokolnák a fokozott készenléti állapotot. Nagyon gyakori, hogy ilyen módon, spontán oldódik meg a biológiai konfliktusunk, és amikor nyomozunk a tünetek jelentkezésének ügyében, a fentebbi történéseket találjuk. Itt csupán arról van szó, hogy tárgytalanná, indokolatlanná vált a fokozott stresszállapot.
Amikor a körülményeink – akár véletlenszerűen, akár szándékosan – úgy alakulnak, hogy már egyáltalán nem számít, már egyáltalán nem jelent semmit számunkra az egykori biológiai konfliktusunk. Ilyenkor a fokozott stresszválasz szintén automatikusan inadekváttá válik. Pl. kiszoltálgatott gyermekből önrendelkező felnőtté válunk, vagy akár “kiábrándulhatunk” valakiből, akivel kapcsolatos volt a biológiai konfliktusunk, esetleg a helyzetünk vagy életünk átértékelődik, egy új tapasztalattól megváltozik a hozzáállásunk, de akár egy sokkal súlyosabb konfliktus, élethelyzet miatt is érzékelhetjük úgy, hogy nem számít már az előző problémánk.
Hamer doktor szerint, ha már nevetni tudunk az adott helyzeten, az biztos jele annak, hogy túl vagyunk a megrázkódtatáson.
Hamer doktor igyekezett viccesen hozzáállni sok problémához, és a hozzá fordulóknak is nagyon gyakran humoros megoldásokat javasolt.
Természetesen ezt sem lehet erőltetni, ez nem működik fordítva: hiába próbálunk nevetni azon, ami valójában még mindig fáj nekünk, attól nem oldódik fel a biológiai konfliktusunk.
Teljesen egyéni és változó, hogy ki mitől és hogyan oldja meg a konfliktusát.
Amiben viszont egyformák vagyunk az az, hogy amikor már nincs szükség a fokozott készenléti állapotra, akkor automatikusan vagotóniába kapcsolunk – ez pedig bekövetkezhet spontán vagy bizonyos cselekedetek hatására, és minden esetben az érzékelés a döntő. Az agy-lélek-szerv elválaszthatatlan hármasa az ingerekhez, valós tapasztalásokhoz alkalmazkodik évmilliók óta.
A helyreállításhoz megnyugvásra van szükség!
A konfliktus-megoldás pillanatától kezdve a konfliktus-aktív fázisnak vége szakad, helyreáll a belső békénk és nyugalmunk, automatikusan belső nyugalmi üzemmódba, a megkönnyebbülés állapotába, majd a megoldást követő fázisba (MK-fázis) kerülünk – ha akarjuk, ha nem.
A vegetatív idegrendszer “kényszerűen” átvezeti a szervezetünket tartós stresszállapotból tartós nyugalmi állapotba, mivel nincs szükség a továbbiakban a fokozott alkalmazkodásra. A megoldást követő fázisban ezért elkezdődnek azok a folyamatok, amelyek visszaállítják a régi állapotot.
Stresszállapotban nincs regeneráció, nincs pihenés – stresszállapotban csak a fokozott készenlét van, akár a végkimerülésig!
Vagotóniás idegrendszeri állapot a feltétele a gyógyulásnak. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a kiváltó okot, a biológiai konfliktusunkat véglegesen megoldjuk – hiszen enélkül készenléti állapotba kerülhetünk vissza, megszakítva ezzel a teljes regenerációt.
Az értelmes biológiai különprogram – a biológiai konfliktus pillanatától kezdve a megoldást követő fázis végéig – az agy-lélek-szerv szintjén szinkronban, mindhárom szinten zajlik.
Nézzük meg, mi történik a megoldást követő fázis első felében a lélek szintjén!
Tegyük fel, hogy a gyermekemmel sétálok az utcán, aki egy óvatlan pillanatban kiszalad az útra és baleset éri. Ha ezután odalép hozzám valaki, és megkérdezi, hogy mi a véleményem az aznapi időjárásról, természetesen nem állok le vele csevegni erről.
Folyamatosan a gyermekemért aggódom, körülötte forognak a gondolataim. Majd bekerülünk a kórházba, és beszélek a gyermekem kezelőorvosával, aki elmondja, hogy óriási szerencsénk volt, a gyermekemnek nincs komoly sérülése. Ezután a karjaimba vehetem a gyermekemet, és mindez óriási megkönnyebbülést jelent nekem, leesik a nagy kő a szívemről.
Most már minden rendben van.
A kényszeres gondolkodást mintha AZONNAL elfújta volna a szél! Most már, hogy a karomban van a gyermekem, nyugodtan megkérdezhetik tőlem, hogy: “Mit szólsz ehhez a gyönyörű napsütéses időhöz?”. Megkönnyebbülten fogom válaszolni, hogy “Ragyogó!”
A megnyugvás, teljes lelki ellazulás mellett óriási fáradtság lesz rajtam úrrá, hiszen a vegetatív idegrendszer vagotóniás ága működik most fokozottan.
Sokan ezt a fáradt időszakot tekintik a betegség kezdetének, és azt gondolják, hogy legyengültek és kezdődik a vég – pedig ez egy teljesen értelemszerű reakció.
Az előzőleg összeszűkült ereink kitágulnak, addig hideg végtagjaink újra meleggé válnak.
Vérnyomásunk, pulzusunk rendeződik, a testhőmérsékletünk viszont megemelkedik – a láz ebben a fázisban jelentkezik.
Ekkor még vannak elalvási nehézségeink hajnali 3 óráig – a szervezetünkben zajló, újra intenzív folyamatok miatt, de a megkönnyebbülés kézzelfogható.
NÉZZÜK MEG, MI TÖRTÉNIK A MK-FÁZIS ELSŐ FELÉBEN AZ AGY SZINTJÉN!
A biológiai konfliktus pillanatában keletkezett Hameri Gócok az agyban eddig céltáblaszerűek voltak, most viszont elmosódottá válnak a határai a gyógyulási ödéma, a kötőszöveti folyadék beraktározódása miatt.
Ez egy térkövetelő folyamat, és azáltal nyer teret magának, hogy megpróbálja a környezetét félrenyomni, vagy nyomást gyakorol a környező agyi szövetekre. Fejfájás, szédülés, rosszullét, kettőslátás jelentkezhet ilyenkor. Ha ebben a helyreállítási fázisban van egy aktív fázisban lévő egzisztencia-, elhagyatottság-, lét-konfliktusunk, akkor a vese-gyűjtőcsatornák különprogramja miatt még több folyadék gyülemlik fel a szervezetünkben, és az agyi ödéma nagysága is növekszik – ez sajnos végzetes is lehet.
Nagyobb konfliktustömeg esetén, illetve extrém fokozott agyi ödéma esetén agytumornak is diagnosztizálhatják ezt a tünetet. Létezik önállóan agydaganat is, amely szintén biológiai konfliktus hatására jön létre, viszont egy ödémás Hameri Gócot is vélhetnek agydaganatnak.
NÉZZÜK MEG, MI TÖRTÉNIK A MK-FÁZIS ELSŐ FELÉBEN A SZERV SZINTJÉN!
Az agyi tünetekkel szinkronban az érintett szervben is változások következnek be. Itt is felgyülemlik a regenerációhoz szükséges ödéma – a szövetek közé folyadék raktározódik be a helyreállítás érdekében.
Ez az ún. izzadmányos fázis. A szövetközti folyadék felszaporodása, vagyis az ödéma biztosítja azon anyagok jelenlétét, amelyek részt vesznek a helyreállításban. A ebben a fázisban alakulnak ki.
Háromféle folyamatot láthatunk a helyreállítás során:
- Elbontás – A KA-fázisban képződött sejtszaporulatra már nincs szükség, ezért elkezdődik annak elbontása.
- Sejtszaporulat – A KA-fázisban történt sejtleépítés azonnal leáll, felváltja azt a biológiailag teljesen értelemszerű sejtszaporulat – a sérült szövetek újraépítése érdekében. Ezt egy sebgyógyulás alkalmával is megtapasztalhattuk már magunkon.
- Funkció visszatérése – A harmadik lehetőség pedig a KA-fázisban szüneteltetett funkciók “visszakapcsolása”.
Ha nincsenek következmény-konfliktusok, ha nem kerülünk sínre, a MK-fázis hossza ugyanannyi, mint a KA-fázis hossza volt.
Dr. Hamer a harmadik biológiai természettörvényben fejtette ki – a fejlődéstörténetre és az embriológiára alapozva -, hogy mely szövetekre mely elváltozások jellemzőek a konfliktus-aktív, illetve a megoldást követő fázisban.
Az ödémaberaktározás és a gyulladásos folyamatok egészen a MK-fázis közepéig súlyosbodnak. Ahogy mélyül a vagotónia, egyre fáradtabbak vagyunk, és a fájdalmaink is erősödnek. Nagy konfliktustömeg esetén nagyon kimerítő ez a fázis – testileg-lelkileg egyaránt.
Az MK-fázis közepére viszont a természet bekalibrált egy újabb segítséget, amit epileptoid/epileptikus krízisnek nevezünk. Az értelmes biológiai különprogram ezen része szintén megmutatkozik az agyi-szervi-lelki szinten egyaránt, egymástól elválaszthatatlanul. Itt újra szimpatikotóniában vagyunk, de egy másik minőségben, mint a KA-fázisban.
Ha idáig elolvastad ezt a cikket, akkor tényleg nagyon érdekel a téma. Remélem, folytatod velem ezt az utat!
Az epileptikus/epileptoid krízisről és a megoldást követő fázis második feléről (MK2) a honlapomon az online tanfolyam részeként és a YouTube-on elérhető videóanyagban meghallgathatod a folytatást!
