A Germán Gyógytudomány tanfolyamokon megtanuljuk, hogy a csontok, porcok, inak, a harántcsíkolt izomzat, a kötőszövetes hálóink, a sejtdús kötőszöveteink a középső csíralemezből alakultak ki, és a nagyagy-fehérállomány vezérlése alatt állnak.

A fejlődéstörténet során a kihívások összetettebb megoldása érdekében a kötőszöveteink is fejlődésnek, specializálódásnak indultak.

Ahogy gyarapodó sejtjeink, szöveteink, szerveink egyre jellegzetesebb tartásra, rögzítésre, erőre, egyesítésre, elkülönítésre tettek szert a kötőszövetek segítségével, úgy mi is egyre nagyobb erőt, ráhatást, ellenállást, elmozdulást tudtunk kifejteni a túlélés érdekében.

A fejlődéstörténet ezen szakaszában már nem csak tehetetlenül sodródtunk az őstengerben, hanem döntöttünk és cselekedtünk, hiszen sokat tapasztaltunk, és „megedződtünk” az élőhelyünkre jellemző impulzusok közepette.

Képesek lettünk valamilyen szinten befolyásolni a velünk és a környezetünkben történteket.

Dönteni tudtunk, hogy balra vagy jobbra, előre vagy hátra, közelebb vagy távolabb kerüljünk egy ingerhez.

Erőt tudtunk kifejteni, és hatni tudtunk a környezetünkre.

Megtapasztaltuk, hogy egyre több mindenre válunk képessé, ezáltal egyre több „jutalomban” is részesültünk a természet részéről.

Ismeretes, hogy stressz hatására olyan hormonok szabadulnak fel (pl. dopamin), amelyek később „megjutalmaznak” és az elégedettség érzésével töltenek el minket.

Bár ma már nem a vadonban élünk, a „képes vagyok”, „rendben vagyok”, „hatni tudok” érzése még mindig alapvető szükségletünk.

A természet azzal számolt, hogy az esetleges kudarcaidból tanulsz, általuk erősebbé válsz, a rendelkezésedre álló készségeidet fejleszted, a kihívásokat legyőzöd, majd a génjeidet, tudásodat átadod.

A tapasztalataid által lesz meg az az „önértékelésed”, amely ellát téged elegendő motivációval, erőforrással, tartással az életedhez.

Amikor viszont egy drámai, váratlan pillanattól fogva feladod és elhiszed, hogy nem vagy elég jó, elég erős, okos, ügyes, szép, és aláveted magad az önleértékelésnek, akkor saját magadat hagyod cserben. Kötőszöveteid ellanyhulnak, sorvadnak, és tényleg elhagy az erőd, a tartásod.

Amikor nem mered érezni, hogy valamit „kevésbé tudsz”, akkor ott nem lesz fejlődés, tanulás sem!

Amikor nem mered érezni, hogy „elrontottál valamit”, akkor később nem tudod jobban csinálni sem.

Ne félj az érzésektől!

Egyszer fent, egyszer lent! Ez az élet rendje.

A „tökéletes” nem tud fejlődni!

Ha visszatérnél valódi önmagadhoz, tarts velünk a programjainkon!

A nagyagy-fehérállomány által vezérelt szövetekről, értelmes biológiai különprogramjaikról a “Mezoderma” modulban tanulhatsz.

Török Gabriella