Az érzelmek valóban elindíthatnak értelmes biológiai különprogramot?
Tényleg “érzelmi konfliktusokat” keresünk az elváltozások hátterében?
Az érzéseinket kellene megszüntetni a gyógyuláshoz?

Dr. Ryke Geerd Hamer nem érzelmi konfliktusokról beszélt…

Sajnos, aki a Germán Gyógytudomány tükrében érzelmi konfliktusokat tesz felelőssé az elváltozások okaiként, nem veszi figyelembe a fejlődéstörténeti és embriológiai szempontokra épülő biológiai természettörvényeket – ami egyébként a Germán Gyógytudomány lényege.

Ebből következően rengeteg félreértés kering a Germán Gyógytudomány körül.

Az eredeti Germán Gyógytudomány a biológiai gondolkodásra tanít.

Biológiailag gondolkodni annyit jelent, hogy az élővilág működésének megértésekor kifejezett figyelmet fordítunk a fejlődéstörténetre és az évmilliárdok során kialakult szervezetre, ebből következően annak működésére. Szem előtt tartjuk, hogy az élőlények szerkezete speciálisan úgy alakult az évmilliárdok alatt, hogy az egyed és utódai életének, s ezáltal a faj fennmaradását szolgálja.

A biológiai konfliktusokat a fejlődéstörténet során belénk kódolt konfliktusmagatartások segítségével értjük meg. Tehát amikor a különböző szervekről tanulunk a Germán Gyógytudomány segítségével, akkor nem csak a hozzájuk tartozó agyi területeket ismerjük meg, hanem azokat a biológiai konfliktustartalmakat is, amelyek a fejlődéstörténet során azokkal egybefonódtak.

A növényekben, állatokban ugyanúgy biológiai konfliktus hatására indulnak el az értelmes biológiai különprogramok. Magzati korban szintén elszenvedhetünk biológiai konfliktust. Ezekben az állapotokban az a – számunkra most fontos – közös nevező, hogy az érzelmekről, mint “kiváltó okokról” nem tudunk beszélni, viszont a mögöttük megbúvó, egyedileg jellemző biológiai szükségletekről igen.

Az “érzelmi konfliktus” helyett biológiai konfliktusról beszélünk, amikor az értelmes biológiai különprogramok gyújtópontját keressük. Tehát egy olyan drámai benyomásról, érzékelésről, tapasztalatról, behatásról van szó, ami egy váratlan pillanatban veszélyezteti a túlélést.

Ha pedig veszélyezteti valami a túlélést, nincs idő gondolkodni. A szervezet azonnal, automatikusan, akaratunktól függetlenül reagál a biológiai kódjai szerint, és automatikusan indul az értelmes biológiai különprogram.

Az érzelmeket le kellene győznünk?

Az érzelmekről le kellene vennünk az érzelmi töltést?

Még mielőtt ki akarnád csavarni a legfontosabb jelzőberendezésed villogóját, gondold végig: ha nem volnának érzéseid, honnan tudnád, hogy valami nincs rendben számodra?

Az volna a célod, hogy semmit se érezz, amikor bántanak / elveszítesz valakit / hiányzik valami, stb.?

A szomorúság, bűntudat, szégyen, lelkiismeretfurdalás, félelem, harag értelmetlen érzések volnának?

Milyen érzés üzenné meg neked, hogy nem vagy mindenható, és nem tehetsz meg másokkal akármit, ha nem volna benned egészséges mértékben egy ici-pici szégyen?

Milyen érzés intene téged óvatosságra, mielőtt lelépsz az útról, ha nem lenne a félelem?

Ha pl. megbántasz valakit, mi ösztönözne a viselkedésed átgondolására, megváltoztatására, ha nem létezne a bűntudat?

Mivel jelölnéd ki a határaidat, hogyan mondanál határozottan “nem”-et, ha nem volna ott csekély mértékben a harag?

A féltékenységre, önleértékelésre, szorongásra, bosszankodásra hajlamos emberek azért éreznek úgy, ahogy, mert nem kerekedtek még felül az alantas érzelmeken?

Sajnos, nagy divat megértés nélkül “kezelgetni” az érzéseinket különféle módszerekkel.

Az érzéseinknek jogos helye van az életünkben, a biológiánkban, a lelkünkben. Amennyiben nem veszünk tudomást az őket elindító, valós szükségleteinkről, akkor lesznek egyre feltűnőbbek. Egyre hangosabban kiabálnak és egyre intenzívebb viselkedésre sarkallnak bennünket. Eddig nem volna muszáj eljutni…

Fontos, hogy a kultúránkban jelenlévő, megértés nélküli ítélkezés helyett képessé váljunk az érzéseinkkel, a mögöttük megbúvó jogos szükségletekkel, ezáltal az önmagunkkal való kapcsolódásra.

Biztosíthatlak, hogy amíg érintkezel emberekkel, illetve az élettel járó ingerekkel, és nem egy felhő tetején élsz mindenkitől távol, fénnyel táplálkozva, addig hatni fog rád a környezeted, és lesznek érzelmeid is.

Ugyanúgy, ahogy egy kellemes élmény hatására az öröm és a boldogság érzéseiben leledzel, egy kellemetlen élmény következtében a „csúnya”, a mai kor divatjának megfelelően „elítélt” érzelmekben lesz részed.

Miért?

Mert az érzéseink a jelzőberendezéseink, amelyek hajtóerőt adnak cselekedeteinknek.

Az érzéseink nem az elváltozásaink okai, hanem az ingerek érzékelésének következményei!

Bár az érzéseink sokszor beindulnak látszólag indokolatlanul, a Germán Gyógytudományt ismerők ilyenkor tudják, hogy ebben az esetben az illető „sínre került”.

Sínre kerülni annyit jelent, hogy egy régebbi esemény során rögzített emlék újra felszínre kerül, amikor ahhoz hasonló körülményeket tapasztalunk, érzékelünk. Az ismerős ingereket agyunk automatikusan azonosítja, és akaratunktól független válaszreakciókat indít el a testünkben – az alkalmazkodás és a túlélésünk érdekében. Egy szó, egy tekintet vagy egy konkrét nonverbális jelzés, de akár egy személy vagy bármilyen környezet látványa, hangja, illata emlékeztethet bennünket olyan drámai élményre, amit azóta sem zártunk le magunkban, nem nyugodtunk meg felőle 100%-osan. Az „ismerős” ingerek érzékelésekor automatikusan beindulnak a túlélő válaszok agy-lélek-szerv szintjén egyaránt.

Tehát pl. a féltékenység, a félelem, harag, a bűntudat, szomorúság, szégyen, mint érzés, már csak következménye, tünete annak, hogy valami történt.

Az érzelmeink nem okai a BIOLÓGIAI KONFLIKTUSnak, hanem annak fontos jelzőrendszerei.

A biológiai konfliktus pillanatában nem gondolkodunk és nem döntünk.

Utána már annál inkább…

A biológiai konfliktus pillanata egy élmény, egy benyomás, ami szavakkal igen nehezen kifejezhető.

Ez egy olyan drámai, váratlan pillanat, egy olyan élmény, amelyet a fejlődéstörténeten keresztül kell értelmezni. Ez az ezredmásodperc megkerüli értelmünk szűrőjét, és automatikus túlélő válaszokat indít be a szervezetünkben – agy, lélek, szerv szintjén, egymástól elválaszthatatlanul.

Nem gondolkodunk, nem tervezünk, nem magyarázunk, nem döntünk a biológiai konfliktus pillanatában semmit.

Megtörténik. És beindítja a szervi, lelki, agyi tüneteket, amikor viszont már megjelennek a következményes érzelmek, magyarázó és megoldást kereső gondolatok, majd a döntések – amelyeket nagyban befolyásolnak az előző tapasztalataink, családi mintáink, a nevelőinktől megtanult – sokszor téves – megoldási stratégiáink.

A biológiai konfliktust megelőzni nem tudjuk, hiszen a váratlan pillanatok az életünk részei.

A biológiai konfliktust követő KA-fázist viszont kellő nyitottsággal és önmegfigyelési készséggel hamar észrevehetjük, ezáltal a megnyugvás, megoldás érdekében is annál gyorsabban tehetünk lépéseket. Az önmagunkért, környezetünkért tett valós lépések trenírozzák és acélozzák legjobban a konfliktuskezelő készségeinket.

Tehát az érzéseink, amelyeket megtanultunk elítélni, már a konfliktus-aktív fázis kísérő tünetei, sőt: a legpontosabb jelzői, illetve hajtóerejei. A gondolatok, érzések, döntések itt, a KA-fázisban tudnak megjelenni.

Óriási erőt meríthetsz abból, ha IDEJÉBEN észreveszed az érzéseidet, a tested jelzéseit, és létjogosultságot adsz nekik.

Amennyiben az érzéseket hamar felismered, és jelentkezésükkor megvizsgálod, hogy mi az, amire szükséged volna, akkor idejében tudsz helyes lépéseket megtenni. Pl.:

• segítséget kérni a másik féltől vagy a barátaidtól, esetleg szakembertől a problémád megértéséhez, megoldásához;
• kommunikálni az érzéseidről, szükségleteidről, a benned zajló kérdésekről, folyamatokról, a megoldási lehetőségekről;
• megérteni a másik fél szempontjait, és megnyugtató kompromisszumra jutni;
• új sikerélményeket szerezni, új készségeket tanulni, stb.

Érzéseinket azért kaptuk, hogy jelezzenek, és elindítsanak a megoldás felé vezető úton.

Érzéseinknek azért is szoktunk ellenállni, mert nem tudjuk, mit is tehetnénk.

A mai ember úgy nő fel, hogy teljesen eltávolodott biológiai programozottságától.
Biológiai, érzelmi szükségleteit nem ismeri, természetes reakciói a félreértelmezések hálójában vesztek el, valódi megoldási stratégiákat nem tanult, így új, megnyugtató tapasztalatokra sem tudott szert tenni.

A megnyugvást, megoldást tehát nem az érzések elnyomása, figyelmen kívül hagyása, kiiktatása, sajátságos megmagyarázása jelenti, hanem pont azok megértése, hiszen az egyéni megoldást az önmagunkkal való újrakapcsolódás tudja elindítani.

A megnyugváshoz, megoldáshoz egy olyan új élményre, tapasztalásra van szükség, amely minden porcikánkat átjárja, és arról tudósít, hogy nincsenek jelen azok a körülmények, amelyek veszélyt jelentenének számunkra. Vagy ha jelen is vannak, nem jelentenek már ránk veszélyt, mert rendelkezünk azokkal a készségekkel, tapasztalatokkal, erőforrásokkal, amelyek biztonságot nyújtanak számunkra. Ilyenkor a negatívnak titulált érzelmeink sem kísérnek már tovább bennünket, hanem dolgukat bevégezve tovaszállnak.

Amikor elismerjük és tiszteletben tartjuk biológiai programozottságunkat, működésünket, újra képessé válunk a velünk született készségeink használatára, fejlesztésére.

Amikor még idejében helyén kezeljük a dolgokat, akkor nincs szükség arra, hogy elváltozások, betegségek miatt fedezzük fel, hogy van nekünk egy testünk, vannak érzelmeink, gondolataink, amikről semmit nem tudunk.

Programjaimon megérted, átérzed, megtartod a benned zajló folyamatokat,
Önmagaddal és társaiddal kapcsolódva visszatérsz valódi önmagadhoz, valódi megoldásaidhoz.

Tanulj a Germán Gyógytudomány hivatalos képviseletétől, és ne dőlj be a félinformációknak!

Várlak szeretettel!
Török Gabriella