Az életre, a túlélésre vagyunk beprogramozva – annak minden megtapasztalásával együtt.
Minden porcikánk arra vár, arra számít, hogy megkapja az életéhez szükséges minőségeket. Ennek megfelelően alakultak ki évmilliók alatt a szerveink és az azokat összehangoló, illetve irányító idegrendszerünk.
Van szemünk a látásra – amit arra kellene használnunk, hogy valóban lássunk is velük.
Lássuk szeretteinket, a természetet, az igazságot.
Erre lettünk megteremtve, és meg van hozzá minden készségünk, hogy ezt tegyük.
Sajnos idővel kiszoktunk belőle.
Van fülünk a hallásra – amit arra kellene használnunk, hogy valóban halljunk is velük.
Halljuk a szeretteink hangját, a természetet, az igazságot.
Valamikor tudtuk még használni e testrészünket a rendeltetése szerint, de leszoktunk róla.
Vannak karjaink ölelésre, megtartásra, kapaszkodásra. Már eleve fogó-reflexszel jövünk a világra!
És vannak idegvégződéseink a külső és belső környezeti ingerek érzékelésére.
Azért kaptuk, hogy használjuk őket: öleljünk, érintsünk, érezzünk, megtartsunk, fogjunk, elhárítsunk.
Azért születtünk karokkal, illetve ingerfelvevő rendszerrel, hogy használjuk őket, mégis idővel leszoktunk róla.
Van szánk a táplálékfogyasztásra, a beszédre,
van lábunk a járásra
és vannak szerveink, amelyek az utódaink létrejöttét, kihordását, megszületését, gondozását hivatottak szolgálni.
Úgy lettünk megteremtve, hogy használjuk a biológiánkat – a rendeltetése szerint.
Ha megtanulom, hogy milyen a természetadta működésem – a legősibb szükségletektől a legfejlettebbekig -, akkor tudom igazán megérteni a biológiai konfliktusok mibenlétét, hatását, az elváltozásaim biológiai értelmét, a belénk kalibrált öngyógyulási folyamatot, az érzelmeimet, gondolataimat, hitrendszeremet, mintáimat, viselkedésemet, ennek fényében pedig azt, hogy mit tehetek magamért.
Mindennek ismeretével és e tudás alkalmazásával tudom majd a következő nemzedék életét is jobbá tenni.
A csoda a természettörvényekben található!
