A Germán Gyógytudományban a biológiai konfliktusokkal és azok következményeivel foglalkozunk. Jelentős helyük van ugyan a pszichés tényezőknek, viszont rájuk nem okokként, hanem következményként kell gondolnunk.

Egy sokkpillanat (biológiai konfliktus) élménye változásokat indít el az agy-lélek-szerv elválaszthatatlan hármasában.

Ismeretes, hogy az agy, a lélek és a szervek egymással párhuzamosan, szinkronban működnek az Értelmes Biológiai Különprogram elejétől a végéig.

A feltűnő és sokszor „rendellenesnek” titulált változások elindítója a biológiai konfliktus, amelyet követően 3 szinten, egyszerre jelentkeznek a következmények:

• LÉLEK – érzelmi, mentális, viselkedésbeli változások – tehát a visszatérő hangulati, gondolati, érzelmi, pszichológiai tünetek a biológiai konfliktusok és a lefektetett sínek következményei.
• AGY – megjelenik a Hameri Góc azon szerveink irányítóreléjében, amelyek fokozott működéssel biológiai megoldáshoz vezethetnek.
• SZERV – biológiai, fiziológiai, idegrendszeri, hormonális változások indulnak be a biológiai konfliktus biológiai megoldásának érdekében.

A biológiai konfliktus arról szól, hogy vészhelyzet van.

Vészhelyzet van, ha nem jutunk oxigénhez, folyadékhoz, tápanyaghoz.

Vészhelyzet van, ha megtámadnak, ha nem fogadnak el, ha nem tudok elmozdulni, ha nincs mellettem társ, ha nem lehetek része egy együttműködő közösségnek.

Vészhelyzet van, ha az alapvető szükségleteim, azaz azok a feltételek nem teljesülnek, amelyekre alapvetően számít a biológiám.

A természet évmilliós tapasztalat alapján ellátott minket a túlélést biztosító szövetekkel, szervekkel, készségekkel, biológiai programokkal.

Kialakultak szöveteink, szerveink az oxigén, tápanyag felszívásához; felesleges anyagcseretermékeink leadásához; a védelem biztosításához; a tartás, elmozdulás létrejöttéhez; az együttműködéshez; kapcsolódáshoz; utódok létrehozásához, gondozásához. Mindehhez bizonyos magatartás is társul, amely a viselkedésünkben, lelki folyamatainkban nyilvánul meg.

Mindent megkaptunk a természettől a túlélésért és a faj fennmaradásáért.

Vészhelyzet esetén – szintén a fejlődéstörténet folyamán belénk kalibrált – biológiai válaszok indulnak be a szervezetünkben, a lelkünkben és az agyunkban egyaránt – a biológiai megoldás érdekében.

Biológiai, mert a biológia biztosítja számunkra az ÉLETet.

A biológiai különprogramok értelmes folyamatok, amelyek vészhelyzet esetén indulnak be a túlélés érdekében – a biológiai természettörvények által meghatározott módon. Mindezt a mai ember nem tanulta meg megfigyelni, sem valós lépésekkel támogatni.

Vészhelyzet esetén Értelmes Biológiai Különprogramok segítségével, agyi irányításra, turbóüzemmódban működtetjük szerveinket, készségeinket, konfliktus-magatartásunkat azért, hogy túléljünk. Így vagyunk programozva: biológiailag kódoltak bennünk a szükségleteink és az azok kielégítésére szolgáló programok, különprogramok.

Még mielőtt felülmúlni próbálnánk az automatikus, belénk programozott önvédelmi mechanizmusokat, értsük meg a működésüket!

Ahhoz pedig, hogy megértsünk egy megváltozott, gyakran kórosnak mondott működést, viselkedést, meg kell értenünk az eleve elrendeltetett működést és viselkedést. Mindez a fejlődéstörténeten, illetve a biológiai természettörvényeken keresztül tud világossá válni számunkra.

Mielőtt a „tudalattiról”, a „tudattalanban való hozott programokról” próbálnál összeeszkábálni hipotéziseket, és elhinnéd, hogy az automatikus, önvédelmi reakcióiddal valami baj van, ismerd meg pontosan, hogy hogyan vagy összerakva, és tanulmányozd mélyebben a Germán Gyógytudomány eredeti anyagait!

Összefoglalva:

Az automatikus, önvédelmi reakciók az életünk védelme érdekében lépnek működésbe.

Helyük és létjogosultságuk van.

Hiszen egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt sokkélmény (biológiai konfliktus) hatására stresszállapotba kerülünk, ezáltal biológiai, érzelmi, mentális, viselkedésbeli változások kezdődnek a szervezetünkben.

Miután a biológiai konfliktusunk tárgytalanná válik, szervezetünk nyugalmi állapotba kerül, és regeneráció veszi kezdetét az agy-lélek-szerv elválaszthatatlan hármasában.

Agyunk örökre elraktározza a velünk történteket és annak kísérőkörülményeit.

Amikor hasonló helyzetbe kerülünk, vagy akár csak ismerős körülményeket érzékelünk, automatikusan átváltunk készenléti állapotba. A Germán Gyógytudományban síneknek nevezzük ezeket az emlékeztető benyomásokat, amelyek spontán újraindítják testünk-lelkünk fokozott alkalmazkodását.

Ahhoz, hogy „sínre kerüljünk”, nem szükséges újabb biológiai konfliktust elszenvednünk. A készenléti állapot ekkor már csupán az érzékelt ingerek hatására indul be újra.

Így változhat meg a hangulatunk, viselkedésünk egyik pillanatról a másikra.

Így gondolhatjuk azt, hogy “már megint ugyanarról van szó, mint egykor”.

Így válnak krónikussá a tüneteink, így leszünk allergiások, fóbiások stb.

Így jelentkezhetnek olyan reakcióink újra, amelyeknek ma már ugyan nem volna itt helyük, mégis az egykori élménytől védenének meg minket.

Divat ma ezeket a reakciókat hibás programnak nevezni, és megkísérlik őket „átdolgozni”, „átprogramozni”, „megszerelni”, „megsemmisíteni”, „gyógyítani” anélkül, hogy értenék ezek szerepét.

A program azonban nem változik.

A programot az évmilliók szelekciós hatásai alakították ki, és nincs szüksége a mai kor divatos praktikáira, módszereire.

A program még csak nem is az ördögtől való. Csak arról szól, hogy élj túl mindenáron és a legjobb géneket add tovább.

Mi lenne, ha a programot megismernéd, megbarátkoznál vele, kapcsolódnál vele, és aszerint élnél, ahogyan az már bevált, ahelyett, hogy folyamatosan figyelmen kívül hagyod, eltüntetni akarod?

Mi lenne, ha megtanulnád, hogy amit eltüntetni akarsz, az nem egy neked ártani akaró működés, hanem egy védelmi eszközöd? Valamiért ő lett. Valamikor fontos volt.

Nem a programmal van a baj, hanem azzal, hogy az önvédelmi reakcióidat sosem tanultad meg helyén kezelni.

Ahogyan most bánsz magaddal, az csak abból tud fakadni, ahogyan arról a neveltetésed során tanultál a környezetedtől.

• Volt, hogy elutasították, letiltották azokat a spontán viselkedésbeli reakcióidat, amelyeket egy-egy megütközés után tanúsítottál.
• Volt, hogy azért jutalmaztak, ha csendben maradtál, ha “jó” kislány/kisfiú voltál, ha siettél, ha erőfeszítést tettél, ha tökéletes voltál.
• Volt, hogy azért büntettek, mert mondtál/nem mondtál, csináltál/nem csináltál valamit, utánoztál valakit, vagy új dolgokkal próbálkoztál.
• Volt, hogy érvénytelenítették az érzéseidet, szándékodat, igényeidet, akaratodat.
• Az is lehet, hogy semmiféle figyelmet, így visszajelzést nem kaptál a megnyilvánulásaidra.

A legtöbben vakon tapogatózva nőnek fel, haladnak előre anélkül, hogy megnyugvást, bizalmat, biztatást, védelmet, hitet, megtartást, elfogadást, szeretetet, konkrét stratégiát, útmutatót kaptak, illetve tanultak volna. Természetes, hogy ezeket tovább sem tudja az illető adni a következő generációnak. Sérültek nevelnek sérült gyermekeket – ez most az általános tendencia.

Biológiai konfliktusok garmadáját élik meg a gyermekek a nevelkedésünk során, amelyekben sosem nyugszanak meg igazán, és ezek sínjein fut azóta is az életük.

A szorongó, félő, szégyenkező, a tehetetlen, a kicsi, a gyenge, az elutasított, kiközösített, bántalmazott stb. szemével látjuk, érzéseivel érezzük a világot, és leszünk hajlamosak a következményes biológiai konfliktusok elszenvedésére.

Nagyon sokszor a jelenlegi tünetünk már valaminek a következményének a következményének a következménye.

Ahhoz viszont, hogy mindennek a legaljára jussunk, gyengéd és értő lépések szükségesek magunk felé – felismerve a reakcióinkat, a sínjeinket, majd megadva magunknak azokat a minőségeket, ami egykor hiányzott.

A jelenben pont az alapvető szükségleteiddel kapcsolatban megtapasztalt élményeid, stratégiáid, és a velük való viszonyod tükröződnek vissza a saját magadhoz, működésedhez való hozzáállásodban!

Figyeld meg, hogy hogyan viszonyulsz magadhoz!

Figyeld meg, hogy hogyan működsz, melyek az érzékeny pontjaid, jellemző konfliktusaid, tüneteid, megszokott viselkedésed, érzéseid, gondolataid, fontosságaid!

Ezek nem okok, hanem következmények! Rólad beszélnek, hozzád szólnak, és amíg elutasítod őket és megértés nélkül változtatni akarod őket, nem fogod magad megismerni.

Nem tanultunk konfliktusokat megoldani, kommunikálni, jól kapcsolódni vagy éppen nemet mondani, saját magunk támasza lenni, egyfajta tartással élni, különböző stratégiákat működtetni.

Nem tanultunk meg megnyugodni, ehelyett szinte folyamatosan készenléti állapotban, „üss vagy fuss” állapotban vagyunk és az idegrendszerünk folyamatosan a veszélyt pásztázza.   

A megnyugváshoz az idegrendszerünknek olyan üzenetre van szüksége, amely arról biztosít, hogy nincs veszély.

Az idegrendszerünk nyelve pedig az érzékszerveinken keresztül begyűjtött tényleges tapasztalat. Nem pedig a mantra, az átprogramozás és a különféle varázsszerek, amelyek figyelmen kívül hagyják egyéni megéléseidet.

Megnyugodni a gondozóinktól tanulunk meg.

Minél inkább megkapjuk azokat a minőségeket, amelyekre a biológiánk alapvetően számít, annál fejlettebb, velőhüvelyezettebb lesz idegrendszerünk megnyugvásért felelős paraszimpatikus ága. (Ld. Stephen Phorges polivagális elmélete). Így leszünk képesek a későbbiekben is adekvát válaszokat adni, szociális készségeinket jól működtetni, minőségi kapcsolatokat építeni, megkülönböztetni a valós és a vélt veszélyt, illetve előremutató döntéseket és lépéseket eszközölni az életünkben.

Ahogy elkezdünk arra figyelni, hogy mire van szükségünk a megnyugváshoz, ahogy elkezdjük beengedni, illetve újra felfedezni és működtetni azokat a minőségeket, amelyek letiltódtak és feledésbe merültek bennünk, úgy tudjuk feléleszteni azokat a készségeinket, amelyek a valós megoldás felé vezető lépések megtételében segítenek.

Így tudjuk szépen gyógyítani a saját magunkkal való viszonyunkat, ezáltal magunkat is.

Tanuld az eredeti és hiteles Germán Gyógytudományt!

Te magad vagy a gyógyító!

Nem kell ezt túlmisztifikálni!

IDE KATTINTVA tudsz továbblépni Dr. Ryke Geerd Hamer hivatalos magyarországi képviseletének honlapjára.