A falka-programról és a homoszexualitásról a Germán Gyógytudomány tükrében

Szerző: | 2021. szept. 29. | Magyarázatok, Tanfolyam

Napjaink érzékeny témája a homoszexualitás.

Magam nem írnék róla, ha a Germán Gyógytudomány hivatalos képviseletének közösségi oldalán, csoportjában nem jött volna szóba, és nem váltott volna ott ki heves indulatokat.

Úgy vélem, néhány részlet megismerése segíthet a megértésben. Mindig arra törekszem, hogy az írásaim, előadásaim az érdeklődők számára érthetőek, jól érthetőek legyenek, és ne kanyarodjunk el olyan útra, ahol az ítélkezés, áldozatiság vagy bármilyen politikai nézőpont mellett haladnánk. Ezért most is – mint ahogy megszokhattátok – a mondanivalómnak bőven lesz eleje, közepe és vége, mert a pár szavas leírásoknak, beszédeknek legtöbbször “meg nem értés” és félreértés a vége. A Germán Gyógytudományról pedig lehetetlenség szűkszavúan nyilatkozni, hiszen gigantikus terjedelmű felfedezés, amelyet Dr. Ryke Geerd Hamernek köszönhetünk. Így a homoszexualitás témáját körüljárva még számtalan egyéb érdekességgel is megismerkedhettek ebben a bejegyzésben, mivel ez csak kis szelete egy óriási tortának.

Írásom célja, hogy néhány fontos pontot tisztázzak, és közelebb hozzam az emberek számára a „biológiai gondolkodást”.

Az agykéreg és az ún. birtokzóna

Tanfolyamaink utolsó két napján az ún. birtokzónás konfliktusokkal és a pszichózisokkal ismerkedünk meg.

Talán sokak számára ezek a témák a legérdekesebbek, mégis fontos, hogy ezen modulok a képzés zárásaként következzenek, hiszen amellett, hogy felteszik az „i”-re a pontot, megértése gyakorlott „biológiai gondolkodást” igényel.

A sokszor félreértett „biológiai gondolkodás” szükséges ugyanis ahhoz, hogy ítélkezésmentesen, bizonyított alapokon nyugvó összefüggésrendszeren keresztül értsük meg magunkat és a környezetünket a természet törvényein keresztül, amelyek évmilliók óta a túlélésünket teszik lehetővé.

A Germán Gyógytudományban ismertetett értelmes biológiai különprogramok akkor válnak a legvilágosabbá számunkra, ha első lépésként tisztán a biológiailag kódolt programjainkat fedezzük fel.  

Nem érthetünk meg egy megváltozott – sokszor kórosnak nevezett – folyamatot anélkül, hogy először ne ismernénk annak eleve elrendeltetett, optimális szerepét és működését!

A biológiailag kódolt programjainkat a fejlődéstörténeten keresztül érthetjük meg, hiszen az évmilliók alatt szerzett tapasztalatainknak köszönhetően a szervezetünk olyan alkalmazkodások összességének eredménye, amelyek a környezeti hatások révén jöttek létre az idő során. Az alkalmazkodási folyamatokkal pedig szoros és alátámasztott összefüggésben áll a különböző agyterületek és az általuk vezérelt szervek kialakulása.

Dr. Ryke Geerd Hamer rámutatott arra, hogy szerveink – és még a viselkedésünk is – évmilliós tapasztalat alapján bekódolt “konfliktus-magatartást” hajtanak végre bizonyos ingerek hatására, melyek biológiailag teljesen logikusak és törvényszerűen működnek.

Tanfolyamainkon az ősibb agyi területeinktől az újabb felé haladva térképezzük fel a fejlődéstörténet során fokozatosan gyarapodó és tökéletesedő készségeinket, melyeknek mozgatórugója 3,5 milliárd éve ugyanaz: a túlélés és a szaporodás. Kezdetben jóval csekélyebb eszköztárunk volt a tápanyag, a biztonságos otthon megszerzésére, illetve a génjeink továbbadására, mára viszont rengeteg adottságunk, biológiai programunk segít bennünket az életben maradásban, a fajunk fennmaradásában, amelyeket természeti törvények szabályoznak.

Most rendhagyó módon a kezdeti fejlődési szakaszokat átugorva, a nagyagykéreg témáját veszem górcső alá, melynek kifinomultsága és összetettsége az embereknél a legfejlettebb.

Minél egyszerűbben tudja kielégíteni egy élőlény az alapvető szükségleteit, annál csekélyebb a fejlettsége az agykéregnek. Minél több tényező szerepel az erőforrásokhoz való jutáshoz, annál több szervezettséget igényel az élete, ennek megfelelően pedig az agykéreg is egyre fejlettebb.

Tehát az agykéregnek köszönhetjük a szervezés, tervezés, a logikus és elvont gondolkodás, az önkontroll, kommunikáció készségét, a nemileg meghatározott reakciókat, amelyeket a társas együttműködés tökéletesedése érdekében alakítottunk ki az idők folyamán.

A társas együttműködés és a territoriális programok

Minél bonyolultabbá váltak a társas kapcsolatok, úgy fejlődött az agykéreg.

A csapat, a falka, a közösség tagjait érintő territoriális programok az agykéreg meghatározott irányítóreléiben, az ún. birtokzónában lakoznak.  Olyan kifinomult és magasabb rendű szociális szabályok tartoznak ide, amelyek az ún. „falka-programot” alkotják annak érdekében, hogy mindenkinek meglegyen a biológiailag megalapozott szerepe, helye a falkában – természetesen még mindig a túlélést és a faj fennmaradását szem előtt tartva.

Miért volt erre szükség?

Mert az élőhelyünkön, területünkön – ahol letelepedtünk és egyre sokasodtunk – az erőforrások végessé váltak, így felhasználásuknak lehetőségei is korlátozottak voltak. Ezért a természetes szelekció olyan stratégiákat részesített előnyben, amelyek a korlátozottá vált lehetőségek mellett biztosították a túlélésünket.

Innentől fogva az együttműködés íratlan és biológiailag megalapozott szabályai jelentették a túlélésünk zálogát. Pl.:

  • a táplálék elosztása és cseréje, kölcsönösség;
  • csoporton belüli szövetségek: egymás támogatása a viszonosság alapján – a munkában, vadászatban, háborúban stb.;
  • “munkamegosztás” a nemi szerepeknek megfelelően – az agykéregből vezérlődik a hormonok szabályozása, ezen belül a nemi hormonoké, amelyeknek itt, a birtokzónában a leghangsúlyosabb a jelentősége -, a nők és férfiak testalkatilag, illetve reakciójukat tekintve speciális jellemzőkkel rendelkeznek, amelyeket sajnos napjainkban egyre inkább összemosnak és elmaszatolnak az egyenjogúság hangsúlyozására hivatkozva;
  • a területünk, élőhelyünk védelme az idegenektől, ragadozóktól, “csalóktól” (“Csaló”: aki nyereséghez jut anélkül, hogy beletenne valamit a cserekapcsolatba – vagy legalábbis nagyon keveset.)

Tehát programozottságunk, készségünk alakult ki arra, hogy kiszűrjük azokat, akikkel érdemes, illetve akikkel nem érdemes együttműködni, mert a célok, a kölcsönösség, bajtársiasság stb. tekintetében jelentős eltérések vannak. Testi érzeteink, érzelmeink azonnal jeleznek, ha pl. az együttműködés több veszteséggel jár, mint nyereséggel. Ezekről a jelzésekről sajnos egyre több ember nem vesz tudomást, vagy éppen rossz néven veszi, ha társán az elhatárolódás jeleit tapasztalja. Bár régen gyorsan elintézték ezen félreértéseket kiközösítéssel, verekedéssel, napjainkban a tiszta kommunikáció, empátia, a határok egyértelmű kijelölésének gyakorlása állna rendelkezésünkre, hogy csak minőségi kapcsolatokat tartsunk fenn.

A falka-program megkoronázása: a szociális rangsor kialakulása.

Szükség van egyfajta szociális rangsorra, mert egy vezető nélkül:

  • mindenki menne a saját feje után;
  • állandó, többnyire kilátástalan küzdelmet kellene vívniuk egymással a falkatagoknak a táplálék vagy a szexuális partner megszerzése érdekében.

Kell valaki, aki stabillá teszi az együttműködésből létrejött csoportot.

Kell valaki, aki azt mondja, hogy: “Most erre megyünk mindannyian, és nem arra, most a mammutot vadásszuk le és nem a vadkacsát!”

Éppen ezért a férfiak egyik alapvető jellemzője a dominanciára való törekvés. Mindannyiójukban jelen van a terület/birtok védelme érdekében jóval hangsúlyosabb agresszióért felelős központ, amely lehetővé teszi, hogy stresszhelyzetben birtokos magatartással azonnal cselekedjen és csak utána gondolkodjon; illetve a nagy teljesítmény és teherbírás, valamint a vezetés csírái. Emellett arra vagyunk programozva, hogy hallgassunk a domináns egyedre, azaz a falkavezérre és kövessük őt. A falkát a természetben csak a legrátermettebb egyén vezetheti, és csak ő adhatná tovább a génjeit a természet törvényei szerint – a legtökéletesebb génkészlet továbbadása ugyanis a cél. A nők először gondolkodnak, mérlegelnek, információt gyűjtenek, és utána döntenek, majd cselekednek, ez a bekódolt magatartás lenne a legnagyobb segítség abban is pl., hogy kiválassza a legtökéletesebb “hímet”, akitől megfoganhat. Mert mindig a nő választ. Ez nem rossz és nem jó, hanem biológiai program.

A dominancia szerveződésének biológiai törvényszerűségeit felfedezhetjük már a fiúgyermekek viselkedésében is. Már az óvodában, iskolában is kakaskodnak a fiúk, és ott is kialakul egy szociális rangsor.

Míg valamikor az elejtett vadak száma, a harcban vagy védelemben való rátermettség, a szervezőkészség, a vezetési képesség, a szociális készség, a rend fenntartásának képessége bizonyította a legjobb genetikai készletet, addig napjainkban már más is szimbolizálja ezt.

Ma a férfiak pozícióját egyre inkább a társadalmi tekintély kulturális kategóriái határozzák meg, amilyen pl. a foglalkozási státusz vagy értékes tárgyak birtoklása. A férfi háza, a birtoka, gazdasága, a felesége, családja, munkahelye, saját vállalkozása, ügyfélköre, autója, elért eredményei, a mások által is elismert presztízs, mind-mind a biológiai rátermettségét, ígéretes génkészletét bizonyítják.  

Tehát a birtokolt javak jelentik egy férfi számára a dominancia kritériumait, amely egyúttal az önértékelésére és tesztoszteron-szintjére is hatással van. Ez a tulajdonság már gyermekkorban is ugyanúgy jelen van, mint később, éppen ezért lenne borzasztóan fontos figyelembe venni és jól “kezelni” kicsi kortól kezdve a fiúk birtokos magatartását. A mai élet- és gondolkodásmódunk azonban egyre inkább távolodik biológiai programozottságunktól.

A klasszikus “harc a birtokért” viselkedés-magatartás az ún. “birtokvesztés-konfliktushoz” kapcsolódik. Amikor a természetben az új és/vagy erősebb falkatag legyőzi a gyengébbet, a gyengébb elveszíti a birtokát – azaz: a rivális megfosztja őt a birtokától. Az állatvilágban láthatunk hasonló eseményeket. Ilyenkor a legyőzött fél behódol, ráfixálódik az alfára, és onnantól kezdve mindenben követi őt. Így építi fel a természet a természetes rangsort.

Nincs ez másként az embereknél sem.

Egy közösségben csak egy alfa lehet.

Ma már nem élünk nagy fős közösségekben, így napjaink legkisebb közössége a család. Minden közösségben, családban kell lennie egy alfának, és egy közösségben csak egy alfa lehet. Amíg pedig az egyik “be nem töri a másikat”, addig harc van. Emellett az az alfa, akinek nincs birtokzónás konfliktusa, és behódolnak neki. Ez nem sztereotípia, hanem biológiai törvény. Nézz szét a baromfiudvarban, a farkasfalkában, vagy akár a családokban! “Két dudás nem fér meg egy csárdában!” Ismerős?

Amikor kamasz fiunk van, talán már megtapasztalhattuk, hogy apa és fiú olykor összecsap egymással. Ilyenkor az anyának kell ügyesen, finoman lavírozni, hogy mindenkinek ép maradjon a birtokzónája. Nem véletlenül egészségtelen az, ha a fiú ott marad a családi háznál. Ha ez történik, akkor minden bizonnyal a fiúnak már nincs birtokos magatartása. Sajnos a mai életmódunkban nem találják helyüket a biológiai programjaink. Évekig egyetemen tanulnak a “gyerekek”, és programozottságukkal ellentétben saját birtokot a fiúk nem szereznek, a lányok szintén a karrierépítés felé sodródnak, és ezután szülnek, majd sokszor az internetről szándékozzák megtanulni, hogyan kell gondozni egy gyermeket.

A birtokvesztés-konfliktus

A birtokvesztés-konfliktus egyik feltétele a birtokos magatartás, amely egy férfias reakció. (Hölgyeknél is előfordul a birtokos magatartás, de csak birtokzónás konfliktus vagy a petefészket érintő folyamatok miatt. Erről bővebben tanfolyamon lehet tájékozódni.)

Amennyiben a biológiai konfliktus 3 kritériumának teljesülése mellett egy fiúgyermek elveszti a területét, kirakják a területéről, egy nála erősebb lesz a főnök, elhagyja az anyja/apja, molesztálják, korának nem megfelelő, így meg nem értett, ezáltal sokkoló szexuális tartalmakkal találkozik, vagy később, felnőtt korában elveszíti a munkahelyét, beosztását, házát, birtokát, pozícióját, feleségét, stb., azt a férfi megélheti “birtokvesztés-konfliktusként”. Ilyenkor ráfixálódik a másik félre, azaz behódol annak, aki “legyőzte” őt, és mindenben követni fogja.

A “birtokvesztés-konfliktus” intenzitásától függően lesz ez a fiú / férfi lágyabb, nőiesebb, vagy akár homoszexuális. Elveszíti birtokos magatartását, ő a “legyőzött”, aki már nem a legrátermettebb a falkában. A tesztoszteronszint csökken, a szexuális együttlét pedig nehezített lesz, elveszíti érdeklődését a nőies nők irányába, és állandó készenléti állapotban sem tud már lenni a megtermékenyítésre. Itt nem impotenciáról van szó, hanem csökkent libidóról, nehezített orgazmusról. Szintén a biológiai konfliktus intenzitásától függ, hogy a birtokvesztés-konfliktus után a “férfias” nők vagy a férfiak társaságát keresi az érintett szexuális együttlét céljából.

Érdekesség, hogy a jobbkezes és balkezes egyéneknél más-más agyféltekékben landol ugyanazon biológiai konfliktus észlelése és lenyomata (Hameri Góc), ezért a fenti leírásom csak a jobbkezes férfiakra igaz. A balkezeseknél ugyanezen biológiai konfliktus esetén más tünetek vannak, amelyre szintén tanfolyamon térek ki, mivel rengeteg egyéb szabályszerűség lapul még itt a háttérben.

Tehát a természet törvényei szerint csak az alfa képes bármikor, bárhol megtermékenyíteni a hölgyet, a birtokvesztés-konfliktust megélt férfi nincs már állandó készenlétben, egyébként is a férfias nők (akik nem fogamzóképesek) vagy a férfiak társaságát keresi. Az állatvilágban is megszokott helyzet ez, nálunk sincs másként. Ők a “várakozófélben lévő alfák” – további kritériumok teljesülésekor. Tehát ritkán, de van visszaút, azonban ez is egy több tényezős történet, amelynek részleteit tanfolyamon fejtjük ki.

A szexuális konfliktus

A szexuális konfliktus egyik feltétele a nőies, fészekőrző magatartás. (Férfiaknál is előfordul a nőies magatartás, de csak birtokzónás konfliktus vagy a herét érintő folyamatok miatt. Erről bővebben a tanfolyamon lehet tájékozódni.)

Mi, nők, arra vagyunk programozva, hogy az alfával, azaz a “legjobbal” legyünk.

Kutatások szerint a petesejt sem a legelső ondósejttel egyesül, hanem választ. A legjobbat választja. Egyes állatokban igen bonyolult csatornarendszer teszi próbára a spermiumokat a petesejt felé vezető úton, és a célnál a legjobbak közül választ a petesejt.

Napjainkban viszont a legtöbben már a legelső békához is hozzámennek, akiről csak később fogják fel, hogy valójában nem is királyfi, aztán jön a nyűglődés, és az egészségtelen, jó példát nélkülöző gyermekkor és felnevelődés a rossz mintákkal.

A nő arra van programozva, hogy kiválassza a legrátermettebb, azaz a legjobb génekkel rendelkező hímet magának, és azzal párosodjon. Ez azt is jelenti, hogy nőként, hormonálisan, testileg-lelkileg arra vagyunk megteremtve, hogy a legjobbal kerüljünk intim közelségbe.

A legjobb az, aki az alfa. Akit nem lehetett legyőzni. Akinek van saját területe, és ezen a területen nincs riválisa, azaz a területén mások behódolnak neki. Mert ő a legjobb. Ő rendelkezik a legjobb örökítőanyaggal, cselekszik, megoldja a problémákat, védelmez, felelősséget vállal a családjáért és az utódokért, sikeres vadászatai vannak stb. Őt egészíti ki a nő a maga biológiai programjaival: a nő inkább passzívabb, mérlegel, választ, befogad, gondoskodik stb. Mi, nők, nem azonnal reagálunk, mint a férfiak. Míg a férfiak harcra és bevetésre készek egy pillanat alatt, mi nem harcolunk – hanem pl. elbújunk, visszavonulunk stresszhelyzetben az eredeti programozottságunk szerint.

A mai nők rohannak és trappolnak, mint egy traktor, karriert építenek és harcolnak az egyenjogúságért. Egy nő harccal viszont sosem győzhet. Bőven megvannak azon készségeink, amelyekkel hatni tudunk a világra, a társunkra, a családunkra. Természetesen “egyenértékűek” vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy egyformák is vagyunk, vagy hogy erre kellene törekedni. Sajnos ezen elfuserált törekvésekből rengeteg galiba származik.

Visszatérve az eredeti témához: az ősközösségben csak az alfával párosodtunk, és azóta is a legjobb kiválasztására vagyunk programozva.

A szexuális konfliktust “a meg nem termékenyítettség konfliktusának” is nevezte Dr. Hamer. Biológiailag gondolkodunk még mindig, ne felejtsük el! A természetben a legnagyobb katasztrófa az volt egy nő számára, ha nem tudott megtermékenyülni. Arra vagyunk programozva, hogy megtermékenyítsen minket az alfa. Ez biológiai program, ami attól függetlenül működik, hogy a mai kultúra mit gondol erről. Itt a biológiai szexualitás meghiúsulásának konfliktusáról van szó.

Mikor beszélhetünk szexuális konfliktusról?

  • Kiderül, hogy választottunk nem is az alfa. Így ösztönösen, zsigerileg nem szeretnénk érintkezni vele. Bármi mást is gondolunk erről, a program szerint az alfával kell érintkeznünk szexuálisan. Éppen ezért szexuális konfliktusnak számít a molesztálás, szexuális erőszak vagy főleg gyermekkorban a szex-szel való konfrontálódás is, amikor még nem érett bizonyos témák, látványok befogadására a kislány.
  • A lovagunk mást “akar megtermékenyíteni” és nem minket. Ilyenkor a fentiekkel ellentétben pont, hogy érintkeznénk az alfával, de nem lehet. (Pl. a választottunk észre sem vesz, másfelé kacsintgat, félrelép stb.)
  • “Doktoros játék” – ilyenkor a gyermekek megvizsgálják egymást az intim testrészeiken, akár viccelődnek ezen. Ez még nem konfliktív, azonban amikor rájuk szólnak oly módon, hogy megszégyenítik őket, vagy olyan véleményt, gondolatokat, hitrendszereket közölnek a gyermekekkel a szexualitással kapcsolatban, amelyeket ők még nem értenek, az már okozhat szexuális konfliktust.
  • Egyéb módokon, érettségi szintjüknek nem megfelelően konfrontálódnak a szexualitás témájával gyermekkorban. (Pl. pornóújság, pornófelvétel, meglátják a szüleiket szex közben.)

Jobbkezes hölgynél szexuális konfliktus esetén az ösztrogénszint csökken, és megváltozik a magatartás: birtokos konfliktus-magatartású hölgy lesz belőle. Balkezeseknél itt is másként zajlik e folyamat, melyről tanfolyamainkon beszélünk bőven.

Ahhoz, hogy leszbikus legyen egy hölgy, 2 biológiai konfliktus elszenvedése “szükséges”: szexuális- és undor-/félelem-konfliktus.

Dr. Ryke Geerd Hamer összefoglalta nekünk a szervi elváltozások biológiailag logikus okát, illetve a magatartás-, viselkedés-változások terén is rengeteg helyen felnyitotta a szemünket.

Nincs a természetben rosszindulat. Csak biológiailag logikus történések vannak a természet törvényei szerint. Jobban járunk, ha ezeket a törvényeket figyelembe vesszük, és egy irányban haladunk velük.

Figyeljünk a családra, a társunkra a saját programjaink szerint! Neveljünk alfácskákat és királykisasszonyokat, mutassunk jó példát az utódainknak! A jövő az ő kezükben van!

Válasszuk ki a legrátermettebb vezetőket, szűrjük azokat az embereket, akik arra buzdítanak, hogy kövessük őket – nézzük meg, hogy a saját életükben hogyan és mi módon boldogultak, mielőtt bármit, bárkit is követnénk!

Ha szeretnél tanulni további érdekességekről, egyéb birtokzónás konfliktusokról és viselkedésváltozásokról, várunk szeretettel tanfolyamainkon!

A Germán Gyógytudomány hivatalos képviseletének honlapját IDE KATTINTVA találod.

Ezt olvastad?

További cikkek és írások

Kosaram
Nincsenek termékek a kosárban!
Vásárlás folytatása
0