Újabb gyakori kérdés, újabb gyakori válasz.

Bizony rengeteg „technika” létezik mindenféle bajra. Nézz csak körül, egymást érik a jó tanácsok és praktikák, amelyek azt ígérik, hogy általuk majd védve leszel mindentől!

De kezdjük az elején!

A biológiai konfliktus nem egy olyan valami, amit te okozol magadnak.

A biológiai konfliktus egy élmény, egy pillanat érzékelése, amelyre Te ezt követően majd reagálsz, mert váratlanul ér, számodra drámai és magányosan éled meg.

Érzékelsz és reagálsz – automatikusan, akaratodtól függetlenül, a túlélés érdekében.

Az evolúció így zajlott és zajlik a mai napig: ingerek sokasága ér minket, és ezekre reagálunk, egyben extra lökettel alkalmazkodunk a túlélés érdekében: új készségeket fejlesztünk ki, melyekkel szinkronban fejlődik az agyunk, szerveink és viselkedésünk is. A természet azzal számol, hogy reagálsz és ügyesebb leszel, mint voltál.

Akinek az alkalmazkodás nem jött össze, az kihalt.

Amilyen készségünket nem használjuk, az sorvad.

A természet nyelve igen egyszerű. Ma sincs ez másként.

Praktikákkal fejlődtünk az utóbbi 3,5 évmillárdban?

Nem.

A tapasztalatainkból tanultunk, és olyan stratégiákat dolgoztunk ki, amelyek örökre a részünkké váltak, amelyeket bármikor előhúzhattunk és hasznosíthattunk az eszköztárunkból, ezen felül taníthattuk általuk az utódainkat, átörökíthettük az újabb tudást.

A tapasztalatainkat használjuk fel egész életünkben – ki jól, ki rosszul.

Aki jól használta fel a tapasztalatait, az erőforrásként használta a későbbiekben a tanulságait. Aki nem, ő ugyanúgy csinált mindent, mint előtte, és abszurd módon, ennek ellenére várta a változást, az út azonban meredeken tartott ezután lefelé.

Bár mondhatjuk (és sokan mondják is), hogy: „mi emberként már régen meghaladtuk az ösztönös viselkedési formákat, és magasabb rendű, rezgésű, energiájú stb. dolgokra vagyunk képesek”. Ettől viszont még a túlélési válaszaink működnek, hiszen a legfejlettebb agyi területünk – az embereknél legvastagabb és legkifinomultabb – agykéreg az ősibb agyterületektől nincs elválasztva, hanem azokra épülve tökéletesíti az ösztönös viselkedésünket. Az agykéreg teszi lehetővé, hogy átgondoljuk, kontrolláljuk a viselkedésünket, megszervezzük az életünket, és jó döntéseket hozzunk. Ehhez azonban az ősibb működésünket, szükségleteinket fel kell ismernünk, meg kell értenünk, ki kell elégítenünk, mert így fogunk előremutató döntéseket hozni.

A ma embere a gyakorlat, azaz a valódi élet helyett – amelyet az agyunk összes területe egymással szinkronban működtet – instant technikákat szeretne elsajátítani, és keresi azokat a megmondóembereket, a mestereket, akiknek a kezébe átadhatják a saját életüket, ezzel együtt a felelősséget.

Mi a nagyobb segítség?

Az, ha mindentől óvod magad – és szerettedet -, vagy az, hogy megerősíted, felkészíted, gyakorlatoztatod a tested, az idegrendszered rendeltetésszerű használatát?

A jó hír az, hogy valóban van valami, ami erősíthet téged – segítve ezzel a talpraesettségedet, és azt, hogy kevesebb ponton akadjon el a lemez az életedben:

a biológiai programjaidat figyelembe veszed, és velük egy irányba tartasz.

Még mielőtt technikák után szaladgálnál, és kiválasztanál egy speciális területet, amellyel valaki más megment téged a kihívások okozta stressztől és a saját tapasztalatokon alapuló fejlődés lehetőségétől, kérdezd meg magadtól:

Figyelembe veszem én azt, hogy a testem, az idegrendszerem hogyan működik és mire való?

Most pedig vegyük végig a lehetséges témákat az ősi agyterületeink által vezéreltektől kezdve a legfejlettebbekig:

• A napi ritmusom passzol a normál biológiai ritmushoz?
• Vagyok eleget napon? Mennyit használok mesterséges fényforrásokat éjszaka? Kielégítő a pihenésem, alvásom?
• Mi a helyzet az otthonommal?
• Van-e megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag nekem és a szeretteimnek?
• Olyan tápanyagot fogyasztok, ami megfelelő tápértékkel bír? A haszontalan tápanyagokat kerülöm?
• Szűröm az információkat, amelyek elérnek hozzám? Olyan információkat teszek magamévá, amelyek a túlélésemet segítik?
• A légzésem megfelelő?
• Milyenek a kilátásaim?
• Biztosított-e a saját magam és szeretteim védelme, integritása?
• Olyan környezetben vagyok-e, ahol tisztelnek?
• Tisztában vagyok-e az értékeimmel?
• Mások becsülik az értékeimet?
• Elég jónak érzem-e magam?
• Olyan környezetben vagyok, ahol támogatnak és az erősségeimet értékelik?
• Van tartásom?
• Tisztában vagyok-e az erőmmel?
• Használom-e az erőmet?
• Tudok-e hatni a dolgokra? Cselekszem-e, amikor kell?
• Másoktól várom-e, hogy cselekedjenek az én ügyemben?
• Mozgok-e rendszeresen?
• Ha mozgok, azért mozgok, hogy elfogadjanak, hogy „elég csinos és szép” legyek, vagy azért, mert jól esik, és élvezem érezni az erőmet?
• Olyan helyen vagyok-e, ahol jó nekem? Odamegyek-e, ahol jó nekem?
• Olyan embereket engedek-e a közelembe, akik jót tesznek velem, akik tisztelik a személyemet, tulajdonságaimat, határaimat?
• Elmegyek-e onnan, ahol rossz nekem, ahol a személyemet, tulajdonságaimat, határaimat nem veszik figyelembe?
• Távol tartom-e magamtól azokat, akik rosszat tesznek velem?
• Tudom-e, hogy mi a jó és mi a rossz számomra?
• Minőségi kapcsolatokat építek?
• Kölcsönösségen alapuló kapcsolatok / közösség részese vagyok?
• Lojális vagyok-e? Lojális emberekkel veszem-e körbe magam?
• Tudok-e alkalmazkodni a másik félhez?
• Meg tudom-e határozni, hogy meddig szükséges az alkalmazkodás, és mikor lépjek ki egy kapcsolatból, helyzetből? Kilépek-e, ha kell?
• Elmondom-e a másik félnek, ha valamivel nem értek egyet?
• Elfogadom-e, cselekszem-e, ha a másik fél jelzi nem tetszését? Tudom-e, hogy mikor és mit nem kötelező elfogadni?
• Tiszteletben tartom-e a másik fél határait?
• Tiszteletben tartják-e az én határaimat?
• Biztos-e / megkérdőjelezett-e a saját szerepem a területemen?
• Képes vagyok-e az önmegfigyelésre, önreflexióra, önkontrollra?
• Hogyan kapcsolódom? Hogyan érintkezem a társaimmal?
• Stb.

Nyújtsa fel a kezét, akinek a fenti témákban nincs már semmi dolga!

Tehát önmagunk erősítése nem egy technika, hanem ÉLETMÓD.

Önmagunk erősítése annyit jelent, hogy a biológiai programozottságommal együttműködve élek a természetadta készségeimmel és edzem őket.

Szerencsére az élet mindig olyan helyzeteket rak elénk, ahol felismerhetünk, gyakorolhatunk, érezhetünk, reflektálhatunk, hathatunk a történésekre, és erősödhetünk általuk. Van még itt bőven mit megvizsgálni és változtatni…

Az élethelyzetek, kihívások szükségesek ahhoz, hogy időnként az orrunkra koppintsanak, irányba állítsanak és fejlesszenek.

Üdv a való világban! 🙂